Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)

Az antik világ - görögök

Az, hogy amikor az időmérés történetével foglalkozunk és sorjában megtárgyaljuk a napórát, víziórát stb., nem gondolunk rá, hogy ezelőtt kétezer évvel már bonyolult fogaskerekekkel működő óraműveket készítettek. Volt napóra, vízióra és — úgy látszik — súly-, vagy rugóhajtású csillagászati óra is.

Ezt mind ez ideig nem tudtuk. Hérón műszerei is már olyan finommechanikai műhelyben készültek, amely sorozatban készített órákat, mérnöki és csillagászati műszereket. Vagyis a görög fémipari készség, ipari kultúra sokkal fejlettebb volt, mint eddig feltételeztük.

A napóra természetesen megszokott műszerük volt. I. e. 159-ben Athénben nyolcszögletű karcsú épületet emeltek, a híres „Szelek tornyát”. A torony ma is majdnem teljes épségben megvan. Oldalain a szélirányokat megszemélyesítő istenek domborművei, illetve a szélirányok jelzése látható. A nappali időt a torony falára szerkesztett napóra jelezte. Tetején bronz triton fordult szélirányba. A feljegyzések szerint a torony belsejében vízióra működött és éjjel-nappal jelezte a pontos időt.

A víziórák egyszerű megfigyelésen alapulnak. Valamely edényből a víz mindig egyforma idő alatt folyik ki, vagy egyforma feltételek mellett ugyanazon idő alatt telik meg. Eszerint „kifolyó” és „befolyó” víziórákat építettek. A víziórák pontossága egészen meglepő. Még a XVII. században is több csillagász szívesebben használt megfigyeléseihez víziórát, mint láncos, kerekes, folyton siető-késő mechanikus szerkezetű órát. A víziórák nem tűntek el teljesen, például századunk elején az egyik budapesti fürdőben még működött vízióra.

Szelek tornya Athénban

59