Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
Az antik világ - görögök
19 a fajsúlya — ennyiszer nehezebb a víznél —, ha tehát a kiszorított víz súlya 19-ed része a koronának, akkor az ékszer színaranyból készült, de ha mondjuk csak 18-szor nehezebb, más fémmel hamisították. Nem technikai probléma, de a technika elválaszthatatlan a matematikától, azért megemlékezünk Arkhimédész egy matematikai felfedezéséről is. Szirakuzában arról vitatkoztak, mekkora lehet a végtelen. Valaki megjegyezte, hogy Szicília partjai körül bizonyára végtelen sok homokszem hever, hiszen számukat ki sem lehetne fejezni. Arkhimédész a királynak írt levelében kifejtette, hogy akár a világmindenségben elférő homokszemek számát is ki lehetne számmal fejezni. Ha a homokszem a mákszem tizedrésze, s a Föld kerülete 40 ezer kilométer — ő persze görög mértéket mondott —, a Nap—Föld távolság 245 millió kilométer (a valóságban 150 millió) és a világegyetem mint gömb — sugara 9 és félbillió kilométer, még mindig ki lehetne fejezni a gömbben elférő homokszemek számát. Ki is számította: 1062. Ennyi homokszemmel megtelne az égi gömb, és akárhányszor nagyobb gömbbe foglalható homokszemek száma is kiszámítható, kifejezhető. Bizonyára legenda, hogy „fix pontot” kért a világegyetemben, ahonnét csigasora segítségével a Földet kimozdítaná helyéből. Nála jobban senki sem tudta, hogy még az elképzelés is képtelenség. Sok könyvet írt. A körről, gömbről, hengerről, konoidokról, szferoidokról, csigavonalakról, a homokszámításról, az úszásról, síkok egyensúlyáról stb. A legenda szerint 6 nyaláb kézirata égett el. Ebben nincs semmi lehetetlen: írók, tudósok rengeteg papírt fogyasztanak, aminek megőrzésére az utókornak ritkán van érzéke. Arkhimédész geometriai kutatásaira oly büszke volt, hogy azt kívánta: sírkövére is geometriai figurát véssenek. Hengert, melyben egyenlő magasságú kúp helyezkedik el, s ebben még félgömb is legyen. Ezen testek térfogata úgy aránylik egymáshoz, mint 1:2:3. Arkhimédész életrajzát Plutarkhosz írta meg a Párhuzamos életrajzok c. művében, a Marcellus római hadvezérről szóló részben. Innét ismeretes Arkhimédész szomorú vége. A rómaiak Szirakuzát ostromolták. A várból hajítógépek súlyos köveket hajigáltak a hajókra úgy, hogy a támadók visszavonultak. Az már alighanem megint csak legenda, hogy a közelmerészkedő római hajó fölé gerendacsőr nyúlt ki, felemelte a hajót, majd visszaejtette. A hajítógépek azonban valóban Arkhimédész találmányai lehettek. Plutarkhosz írja, hogy „ha a római katonák egy darab kötelet vagy gerendát láttak a falakon megjelenni, menekülni kezdtek, attól tartva, hogy Arkhimédész újból valami gépet talált fel az ő megsemmisítésükre”. Azt azonban mesének kell minősíteni, hogy homorú tükrökkel felgyújtotta a rómaiak hajóit. Olyan nagyméretű és hosszú gyújtótávolságú tükröt ma is nehezen lehetne készíteni, mint amilyent Arkhimédészről feltételeztek. Az ókor óta vitatják, szabad-e a tudósnak olyant alkotni, ami az emberek elpusztítására szolgál, még akkor is, ha az „ellenség” megsemmisítésére szolgál. Arkhimédész hadigépei sok római katonát megöltek, az atombomba százezreket semmisíthet meg. A hajítógép és atombomba emberi találmány, de hol van az át-52
