Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
Az antik világ - görögök
Görög háromsorevezős hajó kedni. A fontos erődvonalat 307-ben és 229-ben újjáépítették; később a hellén időkben elhanyagolták, s végképp a rómaiak rombolták le. A görög tengerhajózás a kereskedelmi és hadi érdekeknek megfelelően fejlődött. A görög evezőshajók bejárták a tengereket. A görög hajók alakját vázákon, falfestményeken, reliefeken megőrizték. Az Odüsszeia a tengerhajózás hőskölteménye. Áruszállító hajóik kicsinyre épültek, és háromsorevezős hadigályáik sem voltak nagyobbak. A szalamiszi tengeri csatában azonban ezek a kicsiny hajók igen meggyőző módon bizonyították be a perzsáknak a görög hajózó művészet magasabbrend őségét. Tengerészeik a Nap, csillagok, Hold és széljárások alapján navigáltak, az iránytűt nem ismerték. Fontos műszerük volt a mélységmérő ón. Ha a mélységmérőre sárga, homokos iszap tapadt, megörültek, mert tudták, hogy a Nílus torkolata közelében járnak s a sivatagi porból képződött iszap jött fel a tengerfenékről. A hadihajók fontos támadófegyverével, a hajó orrán levő sarkantyúval az ellenséges hajó oldalát a vízvonal alatt bedöfték. Az ilyen attak után azonban gyorsan visszafelé kellett evezni, mert megtörténhetett, hogy ha a tüskét nem tudták idejében kihúzni, mindkét hajó elsüllyedt. Ha a hajó elsüllyedt, a motorokkal — evezősrabszolgákkal — éppúgy nem törődtek, ahogy ma hajótöréskor nem kezdik a kazánokat vagy motorokat leszerelni. A rabszolgák leláncolása fontos óvóintézkedés volt, hiszen útközben könynyen uraik ellen fordulhattak volna. Az antik idők érdekes építményei között egy hatalmas hadihídról is tudunk. I. e. 480-ban Xerxész Görögország ellen vonulva föníciai és egyiptomi építőmesterekkel hadihidat építtetett a Hellespontus tengerszoroson. A tengeráramlás azonban elsodorta a hidat. Ekkor egy görög építész elvállalta a híd megépítését, és 48
