Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
Az antik világ - görögök
Később Hérón leírta, hogyan tűzték ki Szamoszban az alagút irányát. A mintegy 1000 méter hosszú alagutat vízvezeték részére készítették. 2,40 méter magas, alul, az alagút talpán még egy árok húzódik, az ebben lefektetett agyagcsövekben folyt a víz. A görög bányászok ékkel, feszítővassal, csákánnyal dolgoztak. A sziklafalba vájt résbe faékeket vertek. Ezeket lelocsolták, mire a fa megduzzadt és lerepesztette a sziklát. A tűzzel való jövesztést is alkalmazták. Görögország rabszolgatartó állam volt, ezért senkinek sem jutott eszébe javítani a munkaviszonyokon, hogy a munkásnak emberibb sorsa legyen. A rabszolgát semmivel sem tekintették többnek, mint ma egy préslégkalapácsot. Az alagút kitűzése fontos és érdekes feladat. A hegy egyik oldaláról kellett a másikra alagutat vezetni olyképpen, hogy a túlsó oldalról szembehajtott ellenvágattal pontosan találkozzanak. A régi német bányászok nemhiába nevezték a bányaméréstant „Markscheiderkunst”-nak, tehát művészetnek, mert valóban nem egyszerű feladat a föld alatt úgy vezetni a vágatokat, hogy fent a „napszinten” pontosan tudni lehessen, hol van az lent a föld alatt. Pedig a görög építőmester ehhez is értett. Felülről, a hegytetőn kitűzött 10—14 méter mély aknákkal pontosan belelyukasztottak a mélységben hajtott vágatokba. Az ókori bányamérnök olyan jól tudta „kitűzni” az ellenvágatokkal hajtott alagutakat, hogy azok találkozásakor az 1000 méteres alagutat csak három méteres szakaszon kellett kiigazítani, hogy a két ellenvágat 1 méteres szintkülönbségét kiegyenlíthessék. Az irányban adódó csekély eltérést rövid ívdarabbal egyenlítették ki. Hérodotosz a Szamoszon épített kikötőről is beszél. Hullámverés ellen a harminc méter mély vízben hullámtörőket építettek. A kikötőbejáratot védő hullámtörő móló évezredekkel előre megmutatta a tengeri kikötőépítkezések legcélszerűbb módját. A tengerhajózás Görögországban létkérdéssé vált. A perzsa háborúk után Attika már nem tudta kenyérgabonával, olajjal stb. az országot ellátni, ezért a görög ipar termékeit cseretárgyként széthordták az akkor ismert világban és élelmiszert vásároltak. Athén kb. 5 km-re fekszik kikötőjétől, Pireustól. I. e. 460 körül Periklész előre látva a Spártával való küzdelmeket, a kikötőbe vezető út védelmére építtette a „hosszú fal”-at. Ennek védelme alatt biztonságosan lehetett a kikötő és az erődített város között közle-47
