Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
A repülés
komoly sikert értek el, egy ízben jégtáblára került halászokat mentettek meg segítségével. Egyidejűleg az olasz Marconi is a szikratáviratozással foglalkozott. Antennája segítségével nagy távolságra sikerült összeköttetést létesíteni, kutatásaiért Nobeldíjat kapott. Marconi Bolognában, Righi Augusto tanár intézetében ismerte meg Hertz kísérleteit. Szellemesen írja róla Zemplén Győző kitűnő' magyar fizikus, 1910-ben megjelent tanulmányában: „... bár tagadhatatlan, hogy Marconi ügyesen tudta felhasználni mások eszméit és eredményeit, nem lehet tőle elvitatni az igazi feltaláló érdemeit”. Az elektromos hullámok nagy, tengerentúli távolságra való biztos és rendszeres sugárzását Braun Ferdinánd találmánya tette lehetővé, Ő a szikrák keltésére használt sűrítőkört nem kötötte közvetlenül az antennába, hanem transzformátor útján közölte a rezgéseket az antennavezetékkel. A század elején óriási iramban megindult a kutatás, fizikusok, villamossági gyárak keresték a legjobb megoldásokat. Hamarosan megindult a rendszeres tengerentúli távíróforgalom, és a hajókat is szikratávíró állomással kellett felszerelni. Kezdetben sok zavart okozott, hogy különféle rendszerek alakultak ki, és üzleti okokból olyan egyezmény is megszületett, hogy például a Marconi-rendszerű állomással felszerelt hajók nem kötelesek más rendszerű állomások jelzéseinek felvételére. Ebből azután nemegyszer katasztrófa származott. Végül természetesen a fejlődés odavezetett, hogy a segélykérést azonnal venni kellett. Szomorú, tragikus sors, hogy a Titanic segélykérő jelét a közelben tartózkodó Kalifornia gőzős nem fogta fel, mert rádiótávirásza aludt, s mire a katasztrófáról értesült, a Titanic óriásgőzös ezernyi utasával elsüllyedt. Tábori szikratávíró állomás 1910-ben 453
