Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
A repülés
Érdekes különben, hogy a császári Németország, mely imperialista háborúra készült, óriási hadsereget szerelt fel, a háború előkészületei során nem gondolt a salétrom pótlására. A hadfelszerelési ipar ágyút, fegyvert, egyenruhát bőven gyártott, de arra kevesen gondoltak, hogy a lőszergyártáshoz szükséges salétromot Chiléből hozzák, és a salétromszállító hajók útját az angolok bármikor elállhatják. Rövid háborúra számítottak, melyet a meglevő hadifelszerelésből megvívhatnak ... Nem a német vezérkaron múlt, hogy 1913-ig az ammóniákszintézist, majd 1914-ig az ammóniák elégetése útján történő salétromsavgyártást sikerült kidolgozni. A munkát tudósok végezték el. Az első lépést nem angol és nem német, hanem francia kutató tette meg. 1866- ban Berthelot francia kémikus a fémek szénvegyületeit (karbidokat) tanulmányozta, ciánvegyületeket készített. Ezen az úton elindulva gyártották később a cianidokat a dél-afrikai és más aranybányák „cianidlúgozási” eljárásához. A cianid azonban nem műtrágya, az arany még nem gabona, ezért kellett utat találni a salétromsavgyártás felé. Ha a levegőt magas hőfokra hevítik, a nitrogén egyesül az oxigénnal, nitrogénoxid keletkezik, ami vízzel salétromos- és salétromsavvá egyesül. Ha a kapott savat lúgos anyagokkal egyesítik, nitrátok keletkeznek, kálium-, nátrium- és kalciumnitrát. Ezek már műtrágya- és salétromsavgyártásra felhasználhatók. A magas hőfokon való nitrogén-oxigén egyesítést Birkeland norvég fizikus és Eyde norvég mérnök találta fel. Blücker 1861-es megfigyeléséből indultak ki, mely szerint a villamos ívláng mágnessel széthúzható. A két norvég kutató elektromágnessel „elektromos napot” állított elő, olyan lángkorongot, ami 3000 fok hőmérsékletű, és alkalmas volt a kísérletek Birkeland mágnese elvégzéséhez. Birkeland különös úton jutott el az elektromágneses fényíves kemencéhez. 1902—3-ban „elektromágneses ágyút” akart építeni. Elektromágneses tekercsek sorozatán végigfutó villamosáram gyorsítja fel a mágnesben levő vaslövedéket. Ilyen „szolenoid ágyút” terveztek űrhajók felröpítésére is; 300 méter hosszú tekercs vákuumban, alig felmérhető villamos energia felhasználásával lőtte volna ki a kozmikus lövedéket. Megvalósítására — nagy méretekben — persze gondolni sem lehetett. Birkeland mágnesekkel kísérletezve hatalmas elektromágnest készített, és ezzel az ívfényt sikerült korong alakúvá húzni. 436
