Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
A repülés
szertárral, istállókkal, laktanyával stb. A kulturális felszerelésben fújtatóval működő' orgona is volt, amit rekonstruáltak, s a Tűzoltó Múzeumban látható (i. e. 228-ból való). Használtak-e a rómaiak fecskendőt, tömlőt? Heron görög fizikus szerkesztett ugyan kézifecskendőt, mégis azt gondolják, hogy a rómaiak nem fecskendővel juttatták a vizet a tűzbe, hanem óriási bőrtömlőt vízzel megtöltöttek, a tömlőre deszkát tettek és a deszkára emberek álltak. A nyomás alá került víz ökörbélen át fecskendezett a tűzbe. A kéziszivattyúkat egyébként ismerték, ahogy arról a rómaiak technikájával kapcsolatosan szóltunk. A középkor egyik tűzoltótechnikai „vívmánya” a bőrvödör volt. 1406-ban Bern városában elrendelték például, hogy házanként két vedret kell tartani, s ezt a rendeletet csak 1884-ben vonták vissza. Egy 1439-ből való oklevél tűzoltófecskendőről szól. Ezek a „vízipuskák” hurkatöltőhöz hasonló eszközök voltak. A vizet dugattyú kihúzásával felszívták, majd benyomásával kifecskendezték. Egy 1490-ből való magyar leltári felsorolásban „fechkendew”, azaz fecskendő szerepel. A XVII. században jelentek meg a kézi hajtású, nagy tűzoltófecskendők. A „gólyanyakú fecskendődnek nevezett eszköz „lövőkéjén” át lövellte a vizet a tűzbe. A dugattyús szivattyúk által nyomott víz szélkazánba került, ahonnét az összenyomott levegő egyenletesen lövellte ki. Házak oltására „robbanó hordót” is kipróbáltak. Vízzel telt hordó közepében lőportöltet volt, amit kanóccal begyújtottak, s a szomszédos ház tetejéről a tűzbe dobták. A felrobbanó hordó szétfrecskelte a vizet és ledöntötte a házat. így a tűz tovaterjedését próbálták meggátolni. Szellemesen egyszerű eszköz volt a „vízzsák”. Magas, kettőslétra felső részéhez bőrzsákot kötöttek, ezt vödörrel telehordták vízzel. A magasan levő zsákból a víz nyomás alatt jutott a bőrből varrt tömlőkbe. Szőtt tömlőt 1720-ban egy lipcsei takácsmester készített először. Tűzoltófecskendők kézi hajtása fáradságos, ezért már korán gondoltak azok gépesítésére. A meisseni városi múzeumban igen érdekes, hajóra szerelt tűzoltófecskendő modellje látható. A szerkezet hajómalomra épült. Ha tűz volt valahol, a folyón az úszó fecskendőt közel húzták a tűzhöz. A magas várban levő porcelánmanufaktúra égésekor azonban mintsem használt az egyébként szellemes és érdekes szerkezet. A freibergi Bányászati Múzeumban ugyancsak vízikerékkel hajtott tűzoltófecskendő látható. Kohótelepeken tűz oltására a kohófújtatókhoz hasonló szerkezetű, vízikerékkel hajtott berendezés szállította a vizet. Gőzfecskendőt a XIX. században először a magyar Szabó Pál és három fia készített Becsben. A Szabó-féle gőzfecskendőnek nem volt szivattyúja, a gőz nyomása lökte ki a vizet. A hideg vízzel keveredő gőz csak nagyon rossz hatásfokkal dolgozhatott, azért az ilyen gőzfecskendők nem terjedtek el. Dugattyús gőzfecskendőt 1832-ben egy londoni tűznél mutattak be először. Addig amíg begyújtás után a gőznyomás a kazánban a szükséges értéket elérte, a szivattyút kézzel kellett hajtani. Egyébként, mint említettük, a gőzfecskendő egyik feltalálójának a svéd Ericsont tartják. Budapestre Széchenyi Ödön, Széchenyi István fia Angliából hozatta az első gőz430
