Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
A repülés
Amerikában hamarosan elhagyták a természetes jéggel való hűtést, és óriási hűtőgépipar alakult ki. Európában Karl von Linde fejlesztette ki a hűtó'technika tudományos alapjait (az ó' tanítványa volt Rudolf Diesel). A hűtőgépeket hamarosan hajókba is beszerelték, és ma a hús, gyümölcs ezer kilométereket utazva jut a fogyasztás helyére. A húst sokáig 0 fok körüli hőmérsékleten szállították. Mélyebbre nem volt szabad hűteni, mert a húsban levő víz jégtűkké kristályosodott, ami a hús sejtjeit összekaszabolta, és az ilyen hús felengedve gyorsan romlott. Ma a mélyhűtést alkalmazzák. Gyorsan, nagyon mélyen lehűtik az árut, és így csupán mikrokristályok keletkeznek, a hússejtek nem sérülnek meg. Birdseye biológus dolgozta ki ezt a módszert, s ma a tömegélelmezés fontos tényezője. A „hűtőláncon” a háztartásba került hús, főzelék, gyümölcs a házi hűtőszekrényben marad a fogyasztásig, főzésig. A hűtőszekrények ipara most fejlődik, bontakozik ki óriási méretekben, s fontos eszköze lesz a tömegélelmezés kultúrája emelésének. A tűzoltás technikája Az utcákon hangos szirénázással száguldó tűzoltóautókat mindenki megnézi, tüzek oltását is érdeklődve figyeli az utcák népe. A tűzoltás mindenkit érdekel, s technikájának kialakulása sokféle művelődéstörténeti érdekességgel járt. Az egész világon talán egyedülálló a budapesti Tűzoltó Múzeum, ahol tudományos rendszerbe foglalva rendkívül érdekes képet kap a látogató a tűzoltás ősi, és mindig új technikájáról. A tűz a civilizáció egyik feltétele, tűz nélkül nem élhetnénk; ugyanakkor a tűz romboló „elem”, tehát barát és ellenség egyszerre. A tűzoltás történetét négy korszakra szokták osztani. Első a fecskendő feltalálása előtti, második a légüst és tömlő feltalálásának kora, harmadik a hivatásos tűzoltóság alapításáig terjedő időszak kb. a XIX. század közepéig, és végül a negyedik a modern technika és a hivatásos tűzoltóság kora. Az ókorban a kutakat nem csak azért óvták, védték, mert víz nélkül élet sincs, hanem a tűzoltás miatt is. A régi Egyiptomban szalmából, kákából font, szurokkal bevont oltóvödrök, bőrtömlők, facsövek, homokzsákok voltak a tűzoltás eszközei. Az ókor nagy birodalmaiban szigorú rendeletek intézkedtek a tüzekkel kapcsolatos esetleges rablás megelőzéséről, büntetéséről: Hammurabi (i. e. XVIII. sz.) egyik rendeletében megparancsolta, hogy ha valaki égő házból eltulajdonít valamit, tűzbe kell lökni. A régi Japánban bambuszból, papírból építkeztek, ezért állandó tűzveszedelemben éltek, s már régen megszervezték tűzoltó alakulataikat. A tűzoltók egyébként minden időben színes társaséletet éltek, kulturális ügyekkel foglalkoztak, zenekarokat szerveztek. A római kori óbudai tűzoltóknak például nagy székháza volt, 429
