Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
Technikai kultúrák az ókorban
Egy bizonyos. Óriási építményekről van szó, amelyeknek létrehozása a tömegben foglalkoztatott emberi erővel egy időben jelentékeny mérnöki, tervező és kivitelező készséget kívánt, amit nem szabad megmosolyogni, vagy lebecsülni, ahogy a piramisok létezését sem lehet tudomásul nem venni. Az ősi egyiptomi birodalom „piramis korszak”-át 3000—2500 között Egyiptom aranykorszakának lehet nevezni, ami persze nem illik a rabszolgákra. A birodalom fénylett, s a fényt a rabszolgák és hadifoglyok verejtéke tükrözte. Ebben a korban a birodalom politikai és egyházi hatalma a fáraó kezében összpontosult. Egyiptom voltaképpen két részből, a felső birodalomból (a Nílus felső folyását körülvevő lapályból) és az alsó birodalomból (deltavidék) alakult ki. I. e. 3400-ban Menesz alatt egyesült a két birodalom. I. e. 2800-ból hieroglifa emlékezik meg a „művek főnöké”-ről, azaz egyiptomi kifejezéssel „ő, aki az építők szájában van”. Kicsit furcsa kifejezés, de a régi egyiptomiak másként gondolkodtak, mint mi. A legnagyobb — Kufu vagy Cheops — piramis Gizeh falu mellett nyúlik az ég felé. Köbtartalma 2,5 millió köbméter. Lehetséges, hogy még fel nem derített járatok, folyosók, kamrák vannak benne, de ezt egyelőre csak a piramis lehordásával lehetne kimutatni. Olyan műszert még nem próbáltak itt ki, amivel a nagy kőtömegben kicsiny üreget kimutatni lehetne anélkül, hogy rombolnák az építményt. Pedig a piramisokat sokszor rombolták. A nagypiramis felületét valamikor fehér, hieroglifákkal borított mészkőlapok fedték. Hérodotosz görög történetíró látta és leírta a piramisokat, de már az ő idejében sem tudták a hieroglifákat elolvasni. Később a török időkben a kincskeresők sokat romboltak, sőt a mészkőlapokat is lehordták, a régi Kairó középületei nagyrészt ebből a finom mészkőből épültek. Egy időben foglalkoztak a piramisok lehordásának gondolatával is, anyagukat a nagy gátépítések idején gátak alapfalaiba akarták beépíteni. Ilyen, gazdasági érvekkel megokolt műemlékrombolás az elmúlt évtizedek során sok történt. Több régi építmény már ma víz alatt van, és az új asszuáni gát megépülése után hatalmas terület kerül víz alá. Mentőásatások folynak, és sajnos, azt kell mondani, egészen bizonyos, hogy sok, páratlan műemlék tűnik el nyomtalanul a víz alatt a tudomány szeme elől. A nagypiramis a mészkőburkolat hiánya miatt jelenleg lépcsőzetes. A látogatók szórakoztatására arab fiatalemberek néhány perc alatt felrohannak vagy felvonszolják a turistákat a páratlan kilátást nyújtó csúcsra. A piramisokkal igen sok kiváló tudós foglalkozott. Adataikat pontosan megmérték, és sok érdekes dolog derült ki. Modern geodéziai mérések mutatják, hogy az alapélek csupán 12 ívmásodperccel térnek el a 90 foktól. Ez azt jelenti, hogy alig három milliméterre tér el egyik él a másiktól, ami a méreteket tekintve igazán nem nagy hiba. Az oldallapok hajlásszöge a vízszinteshez 51 fok és 52 perc. Ha a gúla magasságával mint sugárral kört rajzolunk, a kör kerületének hossza az alapnégyzet kerületével lesz egyenlő. Az egyik befelé vezető akna a piramis építése idején — mint utána számították — évenkint egyszer, (amikor a Sirius csillag a Nappal egy időben kelt fel) pontosan 40
