Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
A repülés
A gőzgépnek azonban több nagy hibája van. Nehéz és drága. A század elején egy 6—10 lóerős gó'zlokomobilért körülbelül 5—6000 aranykoronát kértek. A gőzgépüzemet vízzel, szénnel kell ellátni, veszélyes is, vizsgázott gépész kell hozzá. Ezért a technikusok sokat gondolkodtak olyan gépen, amely olcsó, erős, könynyű, de a nehézkes és veszélyes gőzkazán nélkül kellene megoldást találni! A belsőégésű motor már Huygenst és Papint is foglalkoztatta. A lőporgép belsőégésű gépnek indult. 1784-ben Philippe Lebon d’Humbersin belső égésű gépre kért szabadalmat. Gépében külön készülékben fejlesztett gázt akart égetni. 1807-ben Rivaz neve tűnt fel hasonló elképzeléssel. 1823-ban Sámuel Brown, majd 1833-ban Wellman Wrigth kért szabadalmat gáz és levegő elegy ével dolgozó motorra. Elképzelésük helyes volt, de motorjuk nem indult meg. 1825-ből gázmotoros járműről is maradt feljegyzés és vázlat. Tervrajzain függőleges hengerben felrobbanó gáz dugattyút lök felfelé, és óriási kétkarú emelővel hajtja a kocsit. A gázgép feltalálójának a francia Étienne Lenoirt (1822—1900) tekintik, aki a gőzgéphez hasonló módon akarta világítógázzal üzemelő gázmotorját megszerkeszteni. Terve sikerült is. Lenoir Luxemburgban született, pincérnek indult, de foglalkozása nem elégítette ki, s addig tervezgetett, amíg 1860. január 24-én szabadalmat jelentett be kettősműködésű gázmotorra. A motor hengerében mozgó dugattyú előtt és mögött felváltva történt az égés, tehát szerkezete, sőt külső megjelenése is teljesen a korabeli gőzgépekkel egyezett. Egy német író, Max von Eyth a XIX. század sok érdekes Lenoir gázmotoros kocsijának terve 1863-ból 406
