Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
A repülés
technikai problémáját megírta, így a gázgép megjelenését is. Tőle tudjuk, milyen nagy port vert fel Lenoir találmánya. Elmondja, hogy egy stuttgarti gépgyár megbízásából Párizsban megnézte Lenoir gépét, és 1861-ben szakfolyóiratban a látottakról beszámolt. Ő maga megpróbálta Stuttgartban Lenoir gépét utánozni, de nem sikerült. Lenoir gázgépében a világítógáz és levegő elegyét villamos szikra gyújtotta meg. 1863-ban saját készítésű gázgéppel hajtott kocsiján Párizs és Joinville közötti 15 kilométeres úton kocsikázott. Pokoli lövöldözéssel ugyan, de kocsija ment. Motorjának gyújtását galvánelemekkel táplált szikrainduktor látta el. A sok gázmotor-feltaláló között említsük meg Christian Reithmannt, aki Lenoir nyomán sikereket ért el, de nem gazdagodott meg a motoron. Jó konstruktőr, de rossz üzletember volt. Reithmann egyébként órás volt, és műhelyében gázmotorral hajtott meg néhány munkagépet. 1863-ban Münchenben a híres októberi ünnepek alkalmával gázgépét bemutatta, de a motor tengelye eltörött. 1872-ben újból nyilvánosság elé lépett, de nem sok sikerrel. 1884-ben Otto-rendszerű motorja jelent meg, de hosszadalmas perek, viták után végül a világ Otto nevével kapcsolatban találkozott újból a motorral. Nikolaus August Otto (1832—1891) Kölnben kereskedéssel foglalkozott, de a sajtóban korszakalkotónak nevezett Lenoir-találmány annyira hatott rá, hogy ő maga is hozzáfogott gázmotor építéséhez. Előbb saját kezűleg állított össze egy motort, majd egy mechanikussal készíttetett egyet. A motorral kísérletezve észrevette, hogy a robbanás ereje megsokszorozódik, ha a gázkeveréket előbb erősen összenyomja, komprimálja. Hamarosan el is készítette egyhengeres motorját, és azt Angliában, Franciaországban, Belgiumban szabadalmaztatta. Az első Otto motor atmoszferikus gép volt, tehát a kipufogó gáz okozta vákuum, illetve légnyomás tartotta üzemben. Otto egyik munkatársával, Eugen Langennel 1864-ben készítette el, most már nagyobb gépműhelyben az első használható négyütemű gázmotort. (A motorszerkesztésben oly fontos négyütemű munkafolyamatot Beau de Rochas francia mérnök dolgozta ki elméletileg, és szabadalmaztatta 1861-ben.) 1867-ben a párizsi világkiállításon bemutatkoztak az eredeti Lenoir-féle gépnél sokkal megbízhatóbban dolgozó géppel. Meglehetősen bonyolult szerkezettel építették meg, lendítőkerekét fogasrúd és fogaskerék pördítette meg forgattyú és hajtókar helyett, ami miatt zörgés és a hengerből kisivító gáz éles hangja a gép zörejét elviselhetetlenné tette, de járt, és egyelőre ez volt a legfontosabb. Az első gép ma Dentzben látható. Ezt a gépet látta tanulmányútján Jedlik Ányos, és naplójába feljegyezte, hogy elektromos áramot fejlesztő dinamók hajtására fel lehetne használni. A gázmotorokat hamarosan sokféleképpen javították, és ezért a kisiparban s nyomdaiparban rohamosan terjedtek. 1872-ig a deutz-i gépgyár 1000 atmoszferikus gázmotort adott el. A motoripar egyik kiemelkedő egyénisége Gottlieb Daimler (1834—1900) az Otto és Langen gyár mérnökeként kezdett a motorokkal foglalkozni. Eredetileg puskaműves mesterséget tanult, pedig jómódú pékmester apja hivatalnokot szeretett volna nevelni belőle. Nagy szorgalommal és tehetséggel tanult, technikai főisko-407
