Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)

A repülés

a „gyújtószeg” csapott előre. A fegyver „ismétlő” volt, tehát kézzel kellett működésbe hozni.

Az ágyú és fegyveripar legnagyobb szabású erőpróbája az észak-amerikai polgárháború során zajlott le. A száz évvel ezelőtt lefolyt háború méreteiben és technikai eszközök alkalmazása terén minden régebbi háborútól eltért, kiterjedt az egész észak-amerikai kontinensre, négy esztendeig tartott, és ez alatt kétezer nagyobb ütközetben hatszázezernél több ember pusztult el, legnagyobbrészt sebfertőzésben. Az északiaknak ötmilliárd dollárba került, a délieknek teljes gazdasági és társadalmi rendjük pusztulásával járt.

A háború során a már nagyra nőtt amerikai ipar sok új fegyvert gyártott, az ágyúk óriásokra nőttek, a távíró soha nem sejtett méretekben behálózta az országot. Ekkor használtak először páncélvonatot, gőzágyút, villamos gyújtású torpedót, aknát, gépfegyvert és tengeralattjárót, fényszórót, ekkor ütköztek meg először páncélos hadihajók.

Az északiak legnagyobb nehézipari üzeme, a West Point Foundry a háború során 3000 nehézágyút, és másfélmillió tüzérségi lövedéket gyártott.

Ekkor alakították ki a híres Dahlgren palackcső ágyút. Kiszámították és mérésekkel is megállapították, hogy a gáznyomás a csőben a lőpor fellobbanásától kezdve addig a pillanatig, amíg a lövedék a cső száját elhagyja, közel egyenletesen esik. Nem szükséges tehát a csövet végig egyformán erősre önteni, elvékonyodó fallal lehet készíteni. Az így öntött ágyúk csöve olyan volt, mint egy 7 deciliteres borospalack. Ez a cső mindenütt elterjedt, főleg hadihajókon és parti erődítményekben és mindaddig használták, amíg Krupp acélcsövei meg nem jelentek.

Azt is megfigyelték, hogy az öntött csövek külső felülete gyorsabban hül mint a belső, azért kívül keményebb a csőanyag, pedig belül kellene keményebbnek lenni. Rodman azért öntés után belülről is hűtötte a csövet. 1860-tól kezdve a Dahlren

Francia golyószóró az 1870j71-es háborúból