Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
A repülés
által tervezett és Rodtnan által öntött csöveket vezették be a haditengerészetben és parti tüzérségnél, s ezek az ágyúk a háborúban derekasan megállták helyüket. Parrott kapitány ajánlatára az ágyúcsöveket tüzesen ráhúzott acélgyűrűkkel erősítették. A Parrott-ágyúk ezrei dörögtek a csatákban, de mivel az anyag belsejében lezajló-folyamatokat nem mindig tudták ellenőrizni, sok cső felrobbant. Ugyancsak a polgárháborúban próbálták ki az első gépágyúkat, amelyeket azután nagyszabásúan az 1870-71-es német francia háborúban alkalmaztak. A polgárháború híres Gatling-szórólövegét Richard Jordan Gatling fizikus szerkesztette. A löveg emlékeztetett a mai dobtáras géppisztolyokra, a lövedékek forgó dobról kerültek a töltényűrbe. Jellegzetesen amerikai ötlet volt Arkhimédész és Leonardo gondolatának megvalósítása, a gőzágyú. Nem sok eredményt értek el vele. A háború során robbanó hengergránátokat is gyártottak. Óraműves gránátjaikkal a sáncok mögé húzódó tüzéreket akarták a levegőben robbanó lövedékkel megsemmisíteni. Az óramű azonban nem vált be, csőrobbanások, elkésett, hatástalan robbanások miatt hamarosan abbahagyták. A polgárháborúban a páncélvonatot is kipróbálták. Páncélozott kocsikon vasútépítő alakulatok nyomultak előre a rombolt hidak és pályák rendbehozatalára. Kikötők védelmére forgó erődítménytornyokat építettek. Ezekben a kör alakú acélpáncél építményekben lövegeket helyeztek el. A parancsnoki torony tetejéről elektromos úton sütötték el az ágyúkat. Az elöltöltő ágyúk töltése idejére a toronynak az az oldala fordult az ellenség felé, ahol a töltött ágyúk voltak. Hajókon, erődítményekben még sok régimódi elöltöltő, gömbölyű lövedéket hajigáló löveg tüzelt. A polgárháborúban először alkalmazott forgó páncéltornyot John Ericson találta fel. John Ericson A polgárháborúban különös technikai vetélkedés indult meg. Úgy emlegették, mint az ágyú és páncél küzdelmét. Az egyik oldalon ugyanis egyre erősebb páncélt igyekeznek gyártani, míg a másik oldalon lázasan löveget készítenek, ami a korszakalkotó páncélt átlyukasztja. A folyamat elindulása roppant érdekesen történt. John O’Brien, fiatal, alig tizennégy éves fiú a Fort Monroe-erődben, kezét a Morse-távíró kopogtatóján tartva, izgatottan jelentette, mit látott az erőd ablakán át. A drót túlsó végén Washingtonban, nem kisebb izgatottsággal olvasták a jelentést, az útközetről szóló „helyszíni közvetítést”. A fiú a tengerparti erőd előtti vizen különös hadihajót vett észre. Megszokta már, hogy a konföderáció (déli államok) hajói az erőd előtt cirkáltak, az ágyúzás sem volt számára meglepő, hiszen a hajók és az erőd ütegei gyakran feleseltek egymással, de amit ezúttal tapasztalt, egészen új volt. Félelmetes külsejű, fenyegetően füstölgő hajó állt az erőd előtt. Sima testén acélfal látszott, melyről a rácsapódó ágyúgolyók visszapattantak. A hajó felső 393
