Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
A repülés
A hátultöltés az addig oly egyszerű ágyúcsövet bonyolult gépezetté tette, ugyanakkor a kiszolgálás leegyszerűsödött. Egy kézmozdulattal kinyílt a cső, betolták a gránátot, a hengerkúpos lövedéket, majd a lövegzárt becsukták, és a zárban levő elsütőszerkezettel a gárnáthüvely alsó végén levő gyutacsot ellobbantották. Ennek lángja meggyújtotta a lőportöltetet, és a lőporgáz kiröpítette a lövedéket. A hátultöltő ágyúkat csak fejlett nehézipar tudta gyártani, s minthogy a gőzgépek, hajók, szivattyúk gyártásával a gépipar hatalmasan kifejlődött, az ágyúk gyártása sem okozott már különösebb nehézséget. A kezdeti ún. dugattyús lövegzáron kívül kétféle zár alakult ki: a csavarzár és az ékzávárzat. A csavarzárt a franciák, olaszok, a cári Oroszország tüzérei kedvelték. A zár hasonlatos volt olyan dugóhoz, amit csavarmenettel lehet helyére rögzíteni. Az ékzárat Krupp dolgozta ki, a csőben keresztirányban mozgó ék vagy henger alakú acélalkatrész zárta el a csövet. A múlt században kétféle csőanyagot használtak. Az öntött és kovácsolt acélt, valamint az Uchatius-, vagy acélbronzot. Essenben Krupp tégelyacélt gyártott. Az acélanyagot grafittégelyben olvasztották meg, hosszan hevítették, és ekkor a tégelyanyag és az acélfürdő közötti kémiai folyamat eredményeként az acél minősége javult. Ha nagy darabot, például nagy ágyúcsövet akartak készíteni, sok tégelyben ömlesztették az acélt, ezzel az eljárással azután óriási méretű acélöntvényeket, például hajócsavart stb. tudtak önteni. Az első Diesel-motor hengerét is Krupp öntötte ágyúacélból. Uchatius az Osztrák—Magyar Monarchia tüzérsége részére az acélbronz gyártását dolgozta ki. A bronzcső belső átmérőjét szűkebbre öntötték, és hatalmas acélpántok közé fogva a cső nyílásán a belső átmérőnél vastagabb acéltüskét szorítottak keresztül. így a tüske és a külső pánt közé szorult bronzanyag összetömörödött, szívóssá, keménnyé vált. Ezek a lövegcsövek igen jól beváltak, a második világháborúban is szerepeltek. Egyik nem lekicsinylendő előnyük volt, hogy csőrobbanáskor előbb szétdagadtak, majd szétnyíltak, míg az acélcső számtalan darabra repült. Nagy hibája volt azonban az ilyen eljárásnak, hogy drága volt. Uchatius egyébként a század egyik legkitűnőbb technikusa volt, a monarchia hadseregének műszaki felszerelését ő korszerűsítette. Az ágyútechnikában és általában a fegyvertechnikában a század második felében általánossá vált a huzagolt csövek bevezetése. A cső belső falán csavarmenet huzagolás vonul végig. Ez az átsuhanó lövedéket forgásra készteti; a hossztengelye körül forgó lövedék irányát megtartja, nem bukdácsol, könnyebben célba talál. Az ágyúlövedékeket hengerkúposra alakították, s eleinte fekete lőporral töltötték. Ilyen gránátok ellen épültek a század második felének nagy erődítményei, Komárom várának valamikor megcsodált érődéi, a Párizst körülvevő erődvonal boltozott építményei, a budai Citadella, Verdun, Belfort, Przemysl, Bukarest és még sok más erődítmény. Amikor a „brizáns”, tehát pillanat alatt hevesen ható robbanóanyagokat (dinamit, ekrazit) feltalálták, ezek a falazott erődítmények egykettőre elavultak. Kővel burkolt védőművei, de még vastag földréteggel borított boltozataik sem álltak ellen a nehéz brizáns-gránátok tüzének. 389
