Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
A repülés
A brizáns robbanóanyag fojtás nélkül is nagyerejű robbanást okoz. Ekrazit, trinitrotoluol, durranóhigany, dinamit vaslemezre téve és felrobbantva átszakítja a lemezt, a lőpor csak fellobban, ha le nem fojtják. Az ágyúkkal párhuzamosan a kézi- és könnyűfegyverek is rohamosan fejlődtek a hatalmas méretekben kibontakozó nehézipar nyomán. A puskák töltésének meggyorsítására bevezették a papírtöltényt. Amíg ezt nem ismerték, a lőport „lőporszaruból” adagolták; voltak automatikus lőporkimérő eszközök is. Régi képeken láthatjuk, hogy vadászok, lövészek, muskétások hosszúkás fatokban hordták a töltést, hogy ne kelljen tüzelés közben a lőport méregetni. A puskákon a század közepén, már a magyar szabadságharc idején is legfőbb újítás a gyutacs volt. A gyutacs kicsiny, rézből sajtolt kupak, durranóhigany és feketelőpor keverékével töltve. A fegyvercső hátsó végén kis csövecske állt ki, erre helyezték a kupakot. Amikor a kakas — „lobbantyúnak” is nevezték — rácsapott, a gyutacs fellobbant, lángja beleszúrt a lőporba, a fegyver elsült. A magyar szabadságharc alatt a honvédségnek még főleg kovakőzávárzatú puskája volt, de gyutacsos fegyvereket is készítettek, s külföldről, főleg Angliából is csempésztek; a kováspuskákat át akarták alakítani, de időhiány miatt erre már nem került sor, hiszen a szurony miatt a fegyvert nem nélkülözhették. A szurony, vagy bajonett Bayonne városában készült először, kezdetben a csőbe tűzték, később került a csőre. A szurony csak a modern géppisztolyokról tűnt el, de még a második világháborúban is fontos kézifegyver volt. A hátultöltő, huzagolt puskákat a XIX. század ötvenes éveiben kezdték rendszeresíteni. Sokféle fegyver volt, a budai Hadtörténeti Múzeumban látható Wenzlrendszerű puskákat régi elöltöltőkből alakították hátultöltőkké. A hátultöltők „patron”-ját először papírból, majd rézlemezből készítették (vadászpuskáké még ma is papírból van). A modern fegyvergyártás legelső feltétele az alkatrészek csereszabatossága. Minden tölténynek illeni kell a fegyverbe, és a fegyver minden alkatrészét úgy kell készíteni, hogy cserélhető legyen. A csereszabatos fegyver és lőszergyártás nagymesterének nevét mindenki jól ismeri: Sámuel Colt (1814—1862) 1835-ben szabadalmaztatta revolverét. Kalandos életet élt; fiatalkorában Kalkuttába utaztában hajón gondolta ki a revolver szerkezetét, amit fából el is készített. Ma is mutogatják. A revolver (to revolve = forgatni) szerkezetének legfontosabb jellemzője a forgó dob, ez foglalja magába a töltényeket. Először négy, majd öt, később a hatlövetű revolver vált általánossá. A ravasz meghúzásakor a kakas felemelkedik, a dob továbbfordul. Az első Colt pisztolyok elöltöltők voltak. Ilyen fegyver ma már technikatörténeti ritkaság, egy nagyon szép elöltöltő ötlövetű Colt revolver — a szerző ajándéka — van a győri Xanthus János Múzeum gyűjteményében. Később a revolvereket is rézhüvelyes töltényekkel látták el. Amerika Vadnyugatának meghódítása Colt pisztolyokkal történt. Colt 1847-ben Pattersonban alapított gyára a mexikói háború idején fejlődött óriási méretekre. Akkor, első rendelésként ezer darab revolvert szállított, s ezek a közelharcban jól beváltak. A revolverek gyártása során a szerszámgépeket úgy állították egymás mellé, hogy 390
