Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
A repülés
modern sztratoszféra-repülőgép alig hasonlít valamit a századeleji bambuszból és fából összedrótozott gépekhez, mint ahogy a „skafanderbe” öltözött pilóta megjelenése is más mint a régi, sportsapkás, térdharisnyás, keménygalléros-nyakkendős, kockáskabátos úttörő' repülőé. A jeget azonban ők törték meg. Az űrhajózás Laknak-e a Holdban, milyenek a bolygók közelről, mi van a csillagokon túl? Ezt kérdezi nemzedékek végtelen sora, erre kíváncsi az ember, ezért szegezi távcsövét az égnek, ezért készít rádiótávcsöveket. A Föld után a világmindenséget is ismerni akarjuk. Régi-régi tudósok a repülést úgy képzelték, hogy repülőgéppel, léghajóval elhagyhatják a Földet. Az első léghajókísérletek azonban bebizonyították, ez az út nem járható, a levegő az ember számára túlságosan hamar elfogy. A tüzérség fejlődése során úgy gondolták, elképzelhető olyan ágyú, melynek lövedéke kijut a Föld vonzásából és kirepül a világegyetembe. Meg is próbálták: gömbölyű ágyúgolyót függőlegesen fellőttek, és amikor nem tapasztalták visszaesését, azt hitték elrepült a végtelenbe, vagy a Föld vonzásának határán kívül jutva lebegve maradt. Mi már tudjuk, a Föld elhagyásához másodpercenként 11 200 métert kell megtenni, ami ágyúlövedékkel nem érhető el. Verne híres Hold-regényének is ez az egyik alaptévedése (ő ugyanis ágyúval lőtte fel hőseit holdkörüli útjukra). A Föld gravitációjának legyőzése csak rakétákkal lehetséges. A felbocsátott rakéta fokozhatja sebességét, elérheti az előírt „kozmikus” sebességet. Konsztantyin Edvardovics Ciolkovszkij, orosz fizikatanár, Robert Goddard, amerikai kutató, Max Valier osztrák és Hermann Oberth erdélyi fizikatanár elméleti kutatásai és gyakorlati próbái alapján indult meg a kozmikus kutatásokra szolgáló rakéták építése. A második világháború után nagyszabású kísérletek kezdődtek a Szovjetunióban és az Egyesült Államokban. 1957. október 4-én a Szovjetunióban felbocsátották az első mesterséges holdat, a Szputnyik 1-et hordozó nagyrakétát. A 83,6 kg-os mesterséges hold közel 8 kilométer másodpercenkénti sebességgel keringett a Föld körül, a gravitáció és a centrifugális erő kiegyensúlyozta egymást. Keringése közben legközelebb 227, legtávolabb 947 km-re volt. Azóta számtalan mesterséges holdat bocsátottak fel úgy a Szovjetunióban, mint Amerikában. Majd elérkezett a napja, hogy az ember is behatoljon a világűrbe: 1961. április 12-én Gagarin, augusztusban Tyitov szovjet, 1962-ben Glenn amerikai űrhajósok után sokan mások következtek, akik egyre több időt töltöttek el a Föld körül keringő űrhajóban. Nyikolajev 64-szer, Bikovszkij 82-szer, Tyereskova 49-szer, Cooper 22-szer repült körbe a Föld körül. 384
