Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
A repülés
A léggömb Torricelli és Guericke kísérletei után nyilvánvalóvá vált, hogy a levegőnek súlya van, Arkhimédész úszás törvénye tehát a levegőre is vonatkozik. A levegőnél könnyebb testnek fel kell emelkednie. Ez így igaz: mi legyen azonban az a könnyű anyag vagy szerkezet, amely ha kiszivattyúzzák belőle a levegőt, nem roppan össze? Mert ahogy vashajó úszik a vízben, mert belül üreges, ugyanúgy a „légritka” testnek a levegőben kell úsznia. Ilyen megfontolás alapján szerkesztette meg léghajóját a XVII. században egy olasz jezsuita páter, Francesco Lana de Terzi. Terve szerint nagyméretű csónakot légüres fémgömbök emeltek magasba. Az elképzelés nem rossz, hiszen egy köbméter levegőnek a föld felszínén 1,3 kg súlya van, az egy köbméternyi gömbnek tehát ugyanennyi lenne a felhajtóereje, ha sikerülne légüres fémgömböt készíteni. Lana a feladattal tudós alapossággal foglalkozott. Úgy képzelte, hogy nagy rézgömböket vízzel megtölt és ahogy a vizet kiengedi, a gömbben nem marad levegő. Ha pontosan gömb alakú a ballon — úgy gondolta —, nem roppan össze a levegő nyomásától. Hogy nagy gömbök valóban ellenállnak a légnyomás hatásának, üveggolyókkal kipróbálta. Lana kortársaival, így a híres Leibniz-cel is levelezett, aki leveleiben először említette az „Aero-nautica” léghajózás szót. Érdekes elolvasni Lana fejtegetéseit. Ha a léggömb sugara — írja — kétszer nagyobb, felülete négyszer, térfogata nyolcszor lesz nagyobb. Ezért célszerű nagy ballont használni, mert ekkor a ballonburkolat aránylag könnyebb. Lana tanulmányai úttörők voltak. Szülővárosában, Bresciában, egykori házának falán emléktábla hirdeti, hogy „Itt született Francesco Lana, a léghajózás az ő elgondolásaival kezdődött...” Lana előre látta a repülés jövőjét; vissza is riadt tőle. A városok meglepetésszerűen megtámadhatók, bármelyik órában léghajók jelenhetnek meg, emberek szállhatnak ki, akár magánházak tetején, vagy ugyanígy hajókon is, ahol a kötélzet szétvagdosásával és a magasból lehajigált vasdarabokkal a legénységet és a hajót elpusztíthatják, a hajót felfordíthatják. Hajók és házak bombákkal, gyújtófegyverekkel elpusztíthatok. .. Mindezt száztíz évvel az első sikeres léghaj ó-kísérletek előtt írta. Két világháború légiharcai és bombázásai szomorú igazságot szolgáltattak a nagy gondolkodónak. Négy évtizeddel Lana gondolatainak megjelenése után újból felbukkant a léghajó terve. Bartholomeo Lourenco de Gusmäo 1709-ben a portugál királynak tervet nyújtott be a léghajózás politikai, katonai, gazdasági és földrajzi jelentőségéről. A Föld kikutatatlan területeinek felderítése, mondta, léghajóval könnyen végrehajtható. A terv szerint a léghajó, akár a mai űrhajók, műszerekkel felszerelve emelkedett volna fel. Gusmäo nem légritka ballonokkal, hanem mágnessel és megdörzsölt borostyánkővel emelte volna hajóját. Hogyan, miként képzelte, nem tudni; szárnyakat is tervezett, ezekkel akarta hajóját irányítani. A levegő súlyának és nyomásának felismerése után azt is észrevették, hogy a meleg levegő kitágul, felfelé száll. Több fantasztikus elbeszélés után a következő híradást olvassuk egy 1731-ben Oroszországban végrehajtott kísérletről. 362
