Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)

A repülés

Gusmäo léghajóterve

„1731. évben Krajkutnij írnok nagy, golyóhoz hasonló zsákot büdös füsttel töltött meg, kötelet kötött rá, melyen hurkot képezve ő maga beült a hurokba, és az ördög felemelte a nyírfák fölé. A harangtorony felé sodródott, majd megkapaszkodott a harangkötélben, amitó'l a harang megszólalt. így maradt ó' életben, de a városból kiűzték. Moszkvába ment, ahol élve akarták megégetni, vagy eltemetni.”

Lehetséges, hogy így történt. Füsttel, meleg levegővel fel lehet emelkedni. Nemrégiben (1963-ban) sportemberek a Calais-i csatornát meleg levegővel töltött léggömbbel átrepülték.

A léghajózás története a XVIII. század végén, a Montgolfier testvérek próbálkozásaival kezdődött. Alig van izgalmasabb történet, mint a repülésé, amely ezzel a kísérlettel indult meg. A kémikusok a XVIII. században sokat foglalkoztak a gázokkal. Ismerték fizikai tulajdonságaikat, tudták, hogy a levegőnél könnyebb gázok alkalmasak lehetnek légijármű töltésére. Az első léghajó mégsem mesterségesen készült gázzal, hanem meleg levegővel emelkedett fel.

Joseph Michel Montgolfier (1740—1810) és Jacques Étienne (1745—1799) apjuktól örökölt papírgyárban dolgoztak. Természettudományokkal, találmányokkal foglalkoztak, így repüléssel is. Ejtőernyőt készítettek. 1777-ben Joseph magas ház tetejéről leugrott ejtőernyővel, és nagyobb baj nélkül ért földet.

A Montgolfier testvérek a felhőket tanulmányozva úgy gondolták, vízgőzzel kellene nagyobb ballont megtölteni (köbméter vízgőz súlya normális légnyomás esetén 0,5 kg felhajtóerőt adna). Papírballonokat vízgőzzel töltöttek meg, de a gőz oly gyorsan lecsapódott, hogy a kísérleteket abbahagyták. Jobbnak látszott levegőt felmelegíteni, hiszen 1 köbméter levegő 0 fokról 80 fokra melegítve súlyából 300 grammot veszít, illetve ennyi lesz a felhajtóereje.

363