Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
A gépgyártás kialakulása
szorítani. Természetesen egyik gyárosnak sem jutott eszébe, hogy a profitról mondjon le. Az anyagárakat, a szén árát és még több más tényezó't nem csökkenthették, azért a munkabéreket igyekeztek lenyomni, illetve ugyanazon bérért minél több profitot kisajtolni, más szóval a munka intenzitását növelték. A tudományos munkaszervezés ebbó'l az elgondolásból indult ki. Az emberi mozdulatokat a minimumra kell csökkenteni, az anyag a gyár területén lehetőleg keveset mozogjon. A munkaszervezés egyik úttörője Frederick Winslow Taylor (1856—1915) a nyolcvanas években a philadelphiai Midvale acélgyárban kezdte meg ilyen irányú tevékenységét. (Kialakult rendszerét 1899-ben vezette be a Betlehem Steel Со. üzemben.) Taylor megfigyelte, hogy egyik-másik dolgozó anélkül, hogy társainál többet dolgozna, többet termel, csupán azáltal, hogy erejével jobban gazdálkodik, mozdulatai kiszámítottak, idejét jobban beosztja. Taylor tanulmányozni kezdte a munka elvégzéséhez szükséges mozdulatokat, stopperórával lemérte a részletmunkákhoz szükséges időt, és — mondani sem kell — a legjobban, leggazdaságosabban dolgozó munkáshoz szabta az „időnormát”. Például kézikovácsolással fejszét készítettek; a dolgozókat darabszám fizették. A jó átlagból kiszámították mennyi idő kell egy fejsze elkészítéséhez, ez volt a norma, eszerint állapították meg a darabbért. Az a munkás, aki tovább dolgozott a fejszén, következésképpen kevesebbet keresett. A munkatanulmányok végzése során előírták a legkedvezőbb mozdulatokat, s így a dolgozó voltaképpen a munkafolyamat egyik részévé vált. Mondani sem kell, hogy a „tudományos munkaszervezés” első, kézzelfogható eredményei a monumentális sztrájkok, munkáskizárások, forradalmi munkásmegmozdulások voltak. A munkaadók közül sem mindenki lelkesedett az új eszmékért, nem mintha a dolgozókért vert volna a szívük, hanem az áru minőségét látták veszélyeztetve, nem egészen ok nélkül. Henry Ford 1913-ban vezette be a futószalagot. Híres T-modellje gyártása során a futószalag bebizonyította életrevalóságát. így sikerült a napi munkaidőt 9 óráról 8-ra leszorítani, ugyanakkor a dolgozók fizetését és saját profitját felemelni. Mindez a munka termelékenységének emelkedése folytán történhetett meg. A futószalag azonban nem Ford találmánya. Először a húsiparban vezették be. A levágott állatok felfüggesztve, mozgó láncon haladtak a feldolgozás során. A futószalag bevezetésének eredményét a következő néhány régi adat példázza. A Ford kocsi gyújtómágnesét tanult műszerész 20 perc alatt állította össze. A régi gyárban 29 műszerész dolgozott, mindegyik az egész mágnest állította össze. Új szervezés során mindegyik dolgozó — most már betanított munkás — csak egy-két alkatrészt tett a helyére. A futószalagon haladó mágnes 13 perc alatt készült el. A Ford kocsi 1908-ban 825 dollárba került, 1928-ban a tizedik millió kocsit már 260 dollárért kínálták. Ekkor azonban már korszerűsíteni kellett a gyártást, az elavult T-modell helyébe újat kellett bevezetni. Addig közel húsz éven át alig változott a kocsi, 1928-tól kezdve pedig évenként, a divatnak megfelelően alakul. A futószalagra jellemző a következő anekdota. 358
