Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
Megjelennek a fémek
acélgyártó és feldolgozó módszer ismeretlen volt. Beck a XIX. század második felének végéig ismerteti a vas történetét. Az ősi vaskohászat számos emlékét találják erdőkben, hegyoldalakon. Szétomlott, összeégett füstös kemencék, salakhegyek, elégett vasdarabok emlékeztetnek a régi kohászok munkájára. A régészek szorgalmasan gyűjtik az ilyen emlékeket. Sopronban a környéken talált kis olvasztókemencét teljes egészében a múzeumba szállították. A salakmaradványokat, egyáltalán mindent, ami a vasművek környékén fellelhető, laboratóriumi munkával feldolgozzák. Metallográfiái, kémiai vizsgálatokkal kinyomozzák, hogyan dolgozott a régi idők kohásza. A vas kohósítása elvileg nem látszik bonyolult műveletnek, gyakorlatilag annál inkább az. Elméletének teljes megértése, a kohóüzem vezetése nagy szakismeretet, gyakorlatot kíván. A régi kohászok a vasércet előbb nyílt tűzön pörkölték, majd faszénnel kemencében redukálták. A vasolvasztáshoz erős tűz kell, a tüzet fújni kell. Emberi tüdő erre nem alkalmas, azért a régi kohászok hegyoldalakban építették fel kemencéiket, ahol az állandó széljárás szolgáltatta a kohász nyelven „szél”-nek nevezett légáramot. A vas kiolvadása után a kemencét szétverték és így kapták meg az izzó vastömeget, amit összekovácsoltak. A kemencék „csapolása” már fejlettebb technikát jelentett. A kézzel, lábbal hajtott fújtatok helyett hamarosan vízierővel hajtott fújtatókat használtak. A kínai kohászok nagymesterei voltak a természeti erők munkábafogásának. Áfa A fa minden időben a legfontosabb anyagok egyike volt. Könnyűsége nagy szilárdsággal párosul. A második világháború Moszkitó repülőgépei ragasztott falemezből készültek, és minőségileg nem maradtak el a fémgépek mögött. Fahidak, fa tetőszerkezetek, a beton zsaluzása, bútoripar stb. rengeteg fát fogyaszt manapság is, nem szólva a papíriparról, melynek ugyancsak fa a legfontosabb nyersanyaga. Az erdők pusztulásának ez az egyik legfőbb oka. Homérosz korában kőbaltával és tűzzel döntötték le a fát, az erdei lakók kiégették a fa tövét, fűrészt csak a vas és bronzkorszakban kezdtek használni. A legrégibb időkben a fűrészfogak nem voltak kihajlítva (még az egyiptomiaknál sem). A fogakat azért kell felváltva jobbra-balra kihajlítani, hogy megfelelő széles rést vághasson a fába, amiben a penge szabadon mozoghat. Az egyiptomi fűrész az első néhány húzás után menthetetlenül beragadt volna a fába, ezért fűrészelés közben a fát meghajlították. Egyiptomban ha néha-néha egy pálmafát kivágtak, fűrészelés közben kötéllel lehúzták, hogy a széttáguló résben a fűrész könnyen mozoghasson. Az egyiptomi fémfejszéken még a kőkor baltáinak emléke kísért. Szíjak erősítették a nyélhez. Az egyiptomi asztalosműhelyben favéső, balta, fasulyok, fűrész, tenyér között hajtott pergőfúró állt az asztalos kezeügyében. Hésziodosz említi, 32
