Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
A villamosság százada - új gépek, új energiaforrások
egyenárammal járnak, hegesztőkészülékek, mozigépek, vízbontó- és más elektrolitikus berendezések működtetésére egyenáramot kell használni. Váltakozó áramot legegyszerűbben úgy lehet egyenirányítani, hogy váltóáramú motorral egyenáramú dinamót hajtanak meg. Az ilyen ún. „motordinamó” laboratóriumokban, gyárakban szívesen használt berendezés. Régebben a városi villamosvasutak is hatalmas motordinamókból kapták az egyenáramot. A város számos pontján alállomások működtek (s működnek ma is), amelyek a nagyfeszültségű váltakozó áramot alacsonyabb feszültségű egyenárammá alakítják. A motordinamók után a higanygőz-egyenirányítók terjednek el. A higanygőz, bizonyos feltételek mellett csak egy irányban engedi át az áramot, és így a váltakozó áramot lüktető egyenárammá alakítja. Kezdetben nagy üvegburás készülékek voltak. Sötét utcákban, házak pinceablakán letekintve látható volt a titokzatos, kékes fényt sugárzó higanygőz-egyenirányító. Ma már vasedényekben zajlik a folyamat. A szovjet vasutakon például a hálózati váltakozó áramot a mozdonyon levő higanygőz-egyenirányító egyenirányítja, és a mozdony egyenáramú motorok segítségével viszi a szerelvényt. Nálunk, a most bevezetésre kerülő új villamosmozdonyokban szilíciumdiódás egyenirányítók működnek. Az elektronikus egyenirányítást Edison fedezte fel, amikor az izzólámpák izzószálainak kiégését tanulmányozta. Megfigyelték, hogy az izzószál a pozitív sarok közelében égett el leghamarabb a negatív saroknál pedig a lámpa a rárakódott sötét lerakódástól elhomályosodott. Edison még nem látta tisztán mi történik, nem tudta, hogy a pozitív sarokhoz közel az izzószálból elektronok repülnek ki a szálat körülvevő térbe. A kísérletezés során a lámpa belsejében fémlapot helyezett el és tapasztalta, hogy ha a lemezt a pozitív sarokhoz kötötte az üres lámpa vezetővé válik, negatív sarokhoz kötve pedig semmi sem észlelhető. Ezeknek a kísérleteknek az eredményeként fedezte fel az „Edison-hatást” vagy „szelephatást”, mely abból áll, hogy az ilyen szelepcsövön az áram csak egy irányban halad át, tehát egyenirányításra felhasználható. Vannak még kémiai egyenirányítók is, ezekben bizonyos anyagok az áramot ugyancsak egy irányban engedik át. Főleg laboratóriumokban és akkumulátortöltésre használják. Áramszámlálók A villamosáram termelése sok pénzbe kerül, a fogyasztónak tehát a fogyasztással arányosan fizetni kell, a fogyasztást ezért mérni kell. Villanyórának nevezzük ezeket a fogyasztó szemével nézve nem nagyon rokonszenves készülékeket. A villamos készülékek annál több áramot fogyasztanak, minél kisebb az ellenállásuk, tehát minél több áram folyik rajtuk keresztül. Ezért kell a vasalóért, hősugárzóért többet fizetni, mint az izzólámpák által szolgáltatott fényért. A fogyasztó 345
