Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
A villamosság százada - a világítás története
Egy nagy találmány születése A szénszálas izzólámpák nagy ellenállása miatt a fogyasztás kicsiny volt, persze fényük sem volt eró's, de az akkori igényeknek jól megfelelt. A szénszálas lámpák közül akárhány évtizedekig üzemben maradt. Még ma is találkozunk elvétve régi lépcsó'házakban szénszálas lámpával. Laboratóriumokban nagy ellenállása miatt kedvelték, villamos kísérletekhez jól lehetett használni. Megszoktuk, hogy az izzólámpát becsavarjuk a foglalatba. Az izzólámpák egész világon elterjedt különleges csavarmenetét ugyancsak Edison szerkesztette. Eló'ször a lámpát fémhüvelybe eró'sítették és oldalról kicsiny csavar behajtásával gyújtották meg. A lámpák „felcsavarása” „lecsavarása” kifejezés a gázlámpák idejébó'l való, és az első' villanykapcsoló is a gázlámpák felgyújtó csavarjához hasonlított. Az izzólámpa és dinamó még nem biztosította a lámpa elterjedését, az elosztásról is gondoskodni kellett. „Edison rendszerében” az áram vezetésére három huzalt szereltek fel. Érdekes, hogy még a kor nagy fizikusai is úgy vélekedtek, hogy hiába találják fel a legjobb lámpát, hasznavehetetlen lesz, mert nem tudják árammal táplálni. Nagy villamos centrálékra gondolni sem mertek. Mondhatjuk, hogy az izzólámpa nem a feltaláló zseni fellobbanásának, hanem szívós, nem hátráló munka eredménye, ugyanakkor az elosztórendszer a zseni meglátásából született. Amikor a háromvezetékes rendszert kidolgozták, azonnal látszott, hogy a legnehezebb kérdésen túl vannak. Ezután még biztosítékokat, kapcsolókat, elosztótáblákat stb. kellett készíteni, a 326 Az első villamos erőmű modellje
