Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
A villamosság százada - a hírközlés története
Bell eredeti telefonja két, egyforma szerkezetű készülékből állott. A készülékben erős acélmágnesrúd volt, körülötte dróttekercs, előtte acéllemez membrán. Ha rábeszéltek a készülék membránjára, rezgésbejött, a mágnes mágnesterében rezgő acéllemez áramlökéseket indított a tekercsben, ami a túlsó készülékben hasonlóképpen mozgásba hozta a membránt, és a készülék megszólalt. 1876-ban Philadelphiában kiállításon mutatták be az új készüléket. Tömérdek anekdota kísérte a telefon gyerekkorát, a vicclapoknak nem volt hálásabb témája, de a telefon meghódította a világot. A Bell-féle telefont rövidesen áramkörbe kapcsolták, s acélmágnes helyett elektromágnes előtt rezgett a membrán, ezzel a telefon hatótávolsága megnőtt, hangja megjavult. Bell a telefonnal foglalkozva eleinte „látható hangot” szándékozott előteremteni, hang által rajzolt ábrákat, amelyeket a süketnémák is elolvashatnak. Tulajdonképpen tehát gyógypedagógiai eszköznek szánta, a hallás- és beszédhibában szenvedők részére. A telefon a kezdeti időkben kegyetlenül recsegett, gurgulázott, torzított, jó idegzet és nagy gyakorlat kellett a telefonbeszélgetéshez; gyakorlatlan fül a kagylóban hallatszó recsegésből semmit sem értett, s nagyobb távolságra nem lehetett használni. A telefont Edison állította talpra, azaz avatta hasznavehető készülékké azzal, hogy feltalálta a szénmikrofont. Rugalmas lemez alatt szénszemcsék mozgása, rendeződése változtatta az ellenállást a mikrofon áramkörében. A szénmikrofon életszerűbbé tette a hangot. Ezzel a „beszélő” elvált a „hallgatótól”. Egyébként valóban közhasznúvá a telefon akkor vált, amikor a meglevő sok telefonállomás közül mindegyik az általa kiválasztottal tudott beszélni, azaz feltalálták a telefonközpontot. A telefonközpont magyar ember találmánya. Puskás Tivadar (1845—1893) gondolt először arra, hogy a telefonelőfizetőket közös központon át kapcsolja össze egymással. Puskás, aki Edison munkatársa volt, különféle vállalkozásokkal hatalmas vagyont szerzett — amit azután más vállalkozásokkal el is veszített —, de a telefonközpont megalkotásával új korszakot nyitott. Természetesen más feltalálókat is számon tartanak, hiszen a telefonnal a központ szüksége is megjelent, de üzletileg, nagyüzemileg Puskás dolgozta ki. Találmányát, a telefonközpontot eladta az európai vállalkozóknak, kivéve Francia- és Magyarországot, ahol merész üzleti elképzelései voltak. Párizsban 1879-ben nyílt meg az első telefonközpont. Érdekes, hogy a telefont eleinte feleslegesnek tartották, idegenkedtek tőle. Még Eötvös Lóránd, kora legelső fizikusa sem engedte lakásába bevezetni. Az idegenkedés lassankint felengedett, az üzleti életben ráébredtek a telefon hasznosságára, egyre több és több telefonállomást szereltek fel. Puskás ügyei felfelé mentek. Semmi sem mutatja jobban üzleti sikereit, mint az a nagyvonalúság amivel menyasszonyát megajándékozta. Nászajándékul negyvennyolc személyes színarany étkészletet nyújtott át. Budapesten magánlakásban telefonpropagandát tartottak. így írt erről az egykorú szemtanú: „... 1879. július 4-én kapcsolták be a második emeleti lakásban és ugyanazon házban egy földszinti szobában a két telefonállomást. A rákövetkező napon már özönlött a főváros színe-java az új csoda mohó szemlélésére. Egész 318
