Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
A villamosság százada - a hírközlés története
délutánokon át működtettük telefonjainkat; beszélve, suttogva, dalolva, fütyülve zenélő zsebórát hallgatva telefonon át, a telefon jelenlegi gyakorlati alkalmazhatóságát teljes lehetetlenségnek, a telefonvállalatba fektetendő pénzt Dunába dobottnak tartó, a kor színvonalán álló művelt és legelőkelőbb közönség előtt, kik szívesen megcsodálták a szellemes és mulattató játékszert, de a nagy tervre Tamásként rázták fejüket, s balga agyrém sajnálandó áldozatainak tartották a magasröptű szellemet, a nemes szívű és merész tervű vállalkozót.” A háztulajdonosok is sokat akadékoskodtak. A Pesti Hírlap például 1881. július 8-án „A telefon és a háziúr” c. cikkben írta, hogy a telefonvezeték szereléséhez szükséges engedély miatt mindegyik háztulajdonosnál tisztelegni kellett, és órákig tartó kérésre, könyörgésre volt szükség, míg egynéhány engedélyt ki lehetett csikarni. A régi telefonközpontokban, akár a mai régi helyi központokban, kézzel kapcsoltak. Az első budapesti telefonoskisasszonyt, Matkovics Júliát sokan hallgatták, és — sok szerelmeslevelet kapott. A telefonkezelő munkáját az egykorú tudósító 1881-ben így írta le. „Hívó jelzésre leesett a jelzőtábla, s azon láthatóvá lett az álló lemezre szerelt papíron a hívó előfizető neve. Erre a jelentkező kezelő a dugót bedugta a jelentőlyukba. Dugaszolás után a kezelő megkérdezte a hívó fél nevét; a hívó vonalhoz tartozó jelentőlyukból kihúzta a dugót, áthelyezte a hívott jelentőjébe, becsengetett, bemondta neki a hívó nevét és összekapcsolta őket... a kezelő időnkint beleszólt a vonalba »végeztek?«, s ha nem kapott választ, bontotta a vonalat.” Ma a rádió és televízió korában alig tudjuk elképzelni, milyen hallatlan „szenzáció” volt Puskás másik világhírű találmánya a telefonhírmondó. A párizsi 1881. évi világkiállítás talán legbámultabb terme a telefonhírmondóé volt, ahol a fal mellett álltak a látogatók és néma csendben, fülükre szorított telefonkagylókon át színházi és operaműsort hallgattak. A Puskás-féle telefonhírmondónak igen érdekes elrendezése volt a két mikrofonos üzem. A hallgató a jobb és bal mikrofontól kapta a hangot, tehát stereoközvetítést élvezett. Ezt a rádió nem tudja megcselekedni, mert két adó, két vevő készülékre volna szükség. A budapesti Telefonhírmondó bemondója a híres Scherz bácsi, később a magyar rádió legelső bemondója volt. Puskás kezdeti, főleg erkölcsi sikerei után a magyar telefonhálózat lassan fejlődésnek indult. Közben Puskás tönkrement, aranybánya-vállalkozása balul ütött ki, olajkutatással próbálkozott, de a szerencse elkerülte. Sokféle újítása közül a víz alatti robbantásnak a Vaskapu csatorna építése adott időszerűséget. Hajszolt élete, anyagi gondjai felőrölték idegzetét és negyvenkilenc éves korában meghalt.
