Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
Megjelennek a fémek
A Holt-tenger és az Aqabai-öböl közötti területen ősidők óta bányásszák a rezet. A korai és középső bronzkorban, azután i. e. tizennyolcadik és tizenharmadik század között e vidéken virágzó bánya- és kohóipar működött. A Bibliában emlegetett edomiták bányászkodtak itt, s rezük eljutott Salamon király birodalmába. A jeruzsálemi templom teteje, a harcosok pajzsa ebből a rézből készült. A rézbányászat csak az arab világ előnyomulásával ért véget. Európában az Ibériai-félszigeten levő RioTinto rézbányáit ősidők óta művelik. Az első nyomok az i. e. 11. századból valók, tehát a munkát 3000 évvel ezelőtt kezdték meg. A föníciaiak a rezet innét hordták szét az akkor ismert világban. A karthágóiaknak is fontos rézbeszerző helye volt mindaddig, amíg Róma le nem tiporta őket. Ettől kezdve római uralom alatt folyt a bányászat. Mi maradt meg a régi bányákban? Néhány szétkorhadt vízikerék, tölgyfából készült létra, az ácsoláshoz használt deszkázat nyomai, pár bronzkarika. Ez utóbbiak valószínűleg bőrvödrök alkatrészei voltak. Ennyi maradt meg a mérhetetlen emberi szenvedés s a fémgazdagság emlékeként. Vasszerszámot nem találtak a bányákban, szétmállottak: a tölgyfa tartósabbnak bizonyult az acélnál. Hogyan folyt a munka a régi rézbányákban? A bronzkori bányákban szurkos fenyőforgácsokkal, majd fáklyákkal világítottak. A csákányok, feszítőrudak bronzból készültek, a kőzet megbontására az ún. „tűzvetést” alkalmazták. Ez abból állott, hogy a föld alatti üregekben hatalmas tüzet raktak. A lég-, illetve füstelvezetést be- és kihúzóaknákkal biztosították. Pár napi tüzelés után hidegvízzel lelocsolták a kihevített kőzetet, mire az elveszítve kohézióját, robaj kíséretében lerepedt. Sokszor több kőzet szakadt le, mint várták, olyankor a fejtés beomlott és a bányászokat maga alá temette. A kibányászott ércet kosarakban, létrákon cipelték fel. Ne gondoljuk, hogy a bányaszállítás ilyen kezdetleges módját csak a bronzkori, vagy rómaikori emlékek őrzik. A múlt század közepén angol bányákban még százával dolgoztak nők, a szén felhordására. Hátukon vitték a szenet, létrákon botorkáltak felfelé, sorsuk nem különbözött a bronzkori bányászokétól. A rézkohászat a réz oxidos és szulfátos vegyületeit használta fel. A kuprit, malachit, azurit a réz oxidos és karbonátos ércei; a kalkocit, kalkopirit, borait és több más ércben kénvegyületek találhatók. 26
