Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
A villamossság korai évtizedei
Gilbert kísérletezett először tudatosan a mágneses és elektromos tüneményekkel. Erzsébet angol királynő uralkodása alatt, az angol világbirodalom megszületése idején élt. De Magnete című 1600-ban Londonban megjelent könyvében kísérleteit leírta. Érdekes rajzon mutatta be a mágnesrúd készítését. Megtüzesített vasrudat üllőre helyezve oly módon kovácsoltak, hogy kovácsolás közben a rúd észak-dél irányban feküdjön az üllőn. Az így kovácsolt vasrúd mágneses lesz. Gilbert Erzsébet és I. Jakab orvosaként az udvarban szolgált. Távoli expedíciókról érkező hajósok elbeszélését meghallgatta, feljegyezte. így megtudta, hogy az iránytű hol, mennyire tér el a csillagászati északtól, s e jelentések alapján mágneses térképet rajzolt a deklináció mértékéről. A mágnességgel egyidejűleg az elektromosságot is tanulmányozta, megfigyelte, hogy milyen anyagokat lehet dörzsöléssel elektromossá tenni és melyeket nem. Az 1603-as londoni járvány idején halt meg: őt is a harmincezer halott között hántolták el. Mint a Royal College elnöke feljegyzéseit, gyűjteményei eszközeit, könyveit a társaságra hagyta. Ezek az 1666-os londoni tűzvészben hamvadtak el. Érdekesen írt róla Francis Bacon: „Az alkimisták az olvasztókemencében megfigyelt jelenségekre építették egész filozófiájukat, Gilbert a mágnesvaskövet figyelte meg, és arra építette bölcseletét.” A mágnesség érdekelte a minden misztikum iránt fogékony Giambattista della Portát is. Tudta, hogy acéltárgyak mágnesen való húzással megmágnesezhetők, ismerte a „barátságos” és „ellenséges” sarkokat, vagyis az egymást vonzó és taszító sarkokat. A firenzei Akadémia tagjai is tanulmányozták az elektromos tüneményeket, de nem jutottak előbbre, bár az elektromos vonzást-taszítást és szikrázást ismerték. Ciccolo Cabeo jezsuita kutató a mágnesek teherbíró képességét vizsgálta. A deklinációt földrajzi helymeghatározásra próbálta felhasználni. Arra gondolt, hogy a Föld felületén minden pontnak más a deklinációja. Henry Gellibrand azonban kimutatta, hogy a deklináció időben is változik, és így nautikái és földmérési célra alig használható, de — épp ezért — figyelembe kell venni. Az első patkómágnest Daniel Bernoulli (1700—1780) készítette. A mágnespatkó teherbírását tanulmányozva úgy találta, hogy a patkó súlya és teherbírása között meghatározott arány áll fenn. Robert Boyle (1627—1691) a modern kémia egyik előfutára, a légnyomás jelenségének és a gázok törvényeinek buzgó kutatója, a' Royal Society egyik alapítója. 1675-ben kis könyvet adott ki az elektromosságról. Ez volt az első angol nyelvű villamosságtani könyv. Elektromozó gépet elsőnek a magdeburgi polgármester, Guericke készített. Híres könyvének XV. részében írta le kísérleteit és elmélkedéseit az elektromosságról. Olvassuk el, mit mond a vas mágneseződéséről? „Végy egy ujjhosszúságú vasdrótdarabot és úgy helyezd üllőre, hogy észak-dél irányban legyen, azután erősen kalapáld a két végét. Függeszd fonálra, és úgy áll be, mint a mágnestű. A kovácsok szerszáma is, amellyel a vasat fúrják, az ismételt súrlódás miatt mágneseződik, bőven vonzza a vasreszeléket... A vasrácsok is, 15 vagy több év múltán megmágneseződnek. Alsó végük északi a felső déli sarkúnak mutatkozik.” 253
