Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
A villamossság korai évtizedei
Kísérletei és megfigyelései tehát Gilbert nyomán haladtak, minden bizonnyal Guericke ismerte a nagy angol munkásságát. Guericke elektromos kísérletekre kéngolyót öntött, középen fatengelyre szúrta és egyik kezét rászorítva forgatta. A kéngömb ilyen módon elektromossá vált, tollpihéket vonzott, majd taszított. Észrevette, hogy az eltaszított tollpihe, ha hozzáért, újból a kéngömb felé ugrott. Az 1700-as évek elején tűnt fel Francis Hauksbee neve. Életéró'l nem sokat tudunk. 1705-ben halt meg, születési éve ismeretlen. A Royal Society-ben „Curator of Experiments”, azaz a kísérletek végrehajtója, vagy talán inkább készülékszerkesztő és -készítő' lehetett. Egyik készüléke ma is megvan. Légritka térben borostyánkő dörzsölésével keltett elektromos jelenségek tanulmányozására szolgál. Az elektromos és fényjelenségek közötti kapcsolatot keresve a következő érdekes kísérletet végezte. Üvegedényből a levegőt kiszivattyúzta, azután az edényből kivezető csövet higanytálba tartotta. A csövet megnyitva a higany nagy erővel tódult az edénybe, a szűk csövön áthaladva és az edény falának csapódva finom cseppekben szóródott szét és — világított. Hauksbee kísérletei során a híres Hooke-kal is együtt dolgozott, ami nem lehetett könnyű, mert Hooke-ot nehéz természetű embernek ismerték. Hauksbeenál is kevésbé ismert Stephen Gray élete. Annyit tudunk róla, hogy 1729 körül Londonban az elektromosságot vezető és szigetelő anyagokkal kísérletezett, tapasztalta, hogy az emberi haj, selyemszál, üveg és gyanta nem vezeti az elektromosságot. Észrevette, hogy tömör tölgyfakocka éppen annyi elektromosságot „szed fel”, mint az üres, amiből helyesen arra következtetett, hogy az elektromosság a tárgyak felületén helyezkedik el. Az elektromos megosztás jelenségét is megfigyelte. Charles Francois de Cisternay du Fay az emberi testből szikrát húzott, ami elképzelhető csodálkozást váltott ki a nézőkből. A villamossággal kapcsolatban két tételt állított fel: 1. Az elektromos test a nem elektromosát vonzza, elektromosságot átadja, azután eltaszítja. 2. Üveg- és gyanta-elektromosság létezik, s ezek nem egyforma tulajdonságúak. A XVIII. század közepén sokféle villamozógépet építettek, ezekkel kísérleteztek, társaságokat szórakoztattak, különösen kedvelték az olyan kísérleteket, amikor az emberi haj felborzolódik, az ujjakból szikra pattan. William Watson 1748-ban Párizsban megjelent könyvében sok ilyen kísérletet írt le. A technikai alkalmazást is megpróbálták elképzelni. Nem kisebbet, mint „elektromos léghajót” tervezett egy merész fantáziájú feltaláló. A léghajó utasa üveggömböket forgat a terven, és az elektromos taszítóerő hatására a jármű levegőbe emelkedik. Hajlandók vagyunk a naiv elképzelésen mosolyogni, pedig nem lehetetlen, hogy a jövő századokban ugyanígy mosolyognak majd a mai űrhajózási elképzeléseken... A XVIII. század legfontosabb elektromos találmánya a leydeni palack; mint neve mutatja, hollandus eredetű. Minden iskolásgyerek ismeri, a maga idejében nagy találmány volt és végeredményben a sűrítőkben mai napig egyik legfontosabb elektromos alkatrész. Rádió, tv stb. nem képzelhető el kondenzátor nélkül, aminek első alakja a leydeni palack volt. Eredete a leydeni egyetem kutatóihoz 254
