Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
A kémia útja
га, az üvegpohár is megjelent — közegészségügyi jelentősége felmérhetetlen —, s nem ittak többé fa- és ónkupákból. Nagy mennyiségben használták a szódát a textiliparban — mosáshoz — és mészkővel, zsírral keverve és hevítve, főzve, szappangyártásra. A szappant a XVIII. század közepéig kisipari üzemekben készítették. A szappan-szóda egészségügyi jelentőségét felismerték (1791-ben Németországban még 42 pfennig luxusadó terhelte a szappan kilogrammját, de 1831-ben már adómentes volt). A Leblanc-féle gyárak 1860-ig töretlenül uralkodtak a piacon, sőt modernebb eljárások bevezetése után is üzemben maradtak az értékes melléktermék, a sósav termelése miatt. A Leblanc-féle szódagyártás a második világháború után szűnt meg. A lebombázott gyárakat nem építették újjá, túlságosan nagy helyet, sok gőzt stb. kívántak, azért ma már ilyen üzem sehol sem épül. Ernest Solvay (1838—1922) elvileg teljesen új szódagyártó eljárást talált fel. Sósvíz, ammónia és széndioxidgáz elegyéből indult ki és olcsón, finom tiszta szódát tudott készíteni, a gyártás folyamatosan történt, nem kellett időnként leállni, tartályokat üríteni stb. A folyamatosság a korszerű gyártás előfeltétele. A textiliparban oly fontos klórfehérítés a sósavgyártás (szódagyártás mellékterméke a sósav) kifejlődésével olcsóbbá vált. Sósavból könnyen, nagy mennyiségű klórt lehetett készíteni, amit lúggal (mésztejjel) elnyelettek. így kapták a klórmeszet, amivel több, mint másfél évszázada fehérítenek. A klórlúgot először Louis Berthollet francia kémikus, Lavoisier szellemi örököse állította elő iparilag hasznosítható módon. A répacukor A civilizáció egyik jellegzetes tünete a bőséges cukorfogyasztás. Nem mindig volt ez így. Régi időkben édességként csak a mézet és az édes gyümölcsöket fogyasztották. A keresztes hadjáratok alatt Európa megismerte a nádcukrot. A régi, nádból sajtolt, kristályosított cukor barna nyerscukor volt. A XVI. században mészvízzel, átkristályosítással finomították. Nagy Frigyes idejében a már megkedvelt importált kávé és cukor, csokoládé óriási megadóztatásával akarta a porosz uralkodó népét leszoktatni a „felesleges élvezeti cikkekről”. Az elmaradt kávé, kakaó helyett Marggraf német vegyész megpróbálkozott a kakaó utánzásával, de kísérlete nem sikerült, azért figyelme a cukor felé fordult. Olyan növényt keresett, melyben cukor van, és az ki is vonható belőle. Az állathizlalásra használt répát találta megfelelőnek. Marggraf kidolgozta a forróvízzel való cukorkioldás műveletét, a kristályosítás, finomítás eljárását. Akkoriban a cukor összetételét még nem ismerték, több vegyész a „cukornád sójának” tartotta, a flogisztonelmélet hívei pedig azt mondották, hogy a cukor elégethető anyagból és savból van. A nagy Lavoisier oxidnak találta, s valóban sok oxigén van benne. 249
