Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
A kémia útja
szénport kell tenni, összekeverni, tégelyben izzítani. Az egész kiégése és megolvadása után tiszta szóda tömegét kapjuk vissza. Úgy lehet tisztítani, hogy porítjuk, majd vízben átkristályosítjuk...” Ennél tömörebben ma sem tudjuk leírni a szódagyártás lényegét. A kémiai nehézipar úttörője, Nicolas Leblanc 1742-ben született. Orvosnak készült s az orléans-i herceg orvosaként működött; szabad idejében kémiai kísérletekkel foglalkozott és amikor a szódakészítésre kiírt pályázatot elolvasta, szenvedélyesen belevetette magát a kutatómunkába; Darcet professzor laboratóriumában alapos és nagyvonalú kísérletezésbe kezdett. Egy alkalommal Leblanc távollétében munkatársa,Dizé az izzó keverékre krétaport, kalciumkarbonátot hintett, és úgy vette észre, több szóda keletkezett, mint a megelőző, kréta nélküli izzításkor. Ebből az eredményből azután óriási tudós háborúság keletkezett, amely máig sem ért véget. A francia tudománytörténészek ugyanis ez ideig sem igazodtak el teljesen, mennyiben Leblanc és mennyiben Dizé a feltaláló. Az orléans-i herceg, Leblanc jó embere 200 ezer frankot adott gyár létesítésére. A gyár meg is indult, napi 250—300 kilogramm jó minőségű szódát termelt. A nagy lendülettel meginduló üzem az orléans-i herceg elfogása, kivégzése után megszűnt. Köztulajdonba vették, és nyilvánvalóan, aki az intézkedéseket megtette, nem tudta, miről van szó, mert a gyárat leállították, anyagait, felszerelését értékesítették, Leblanc-t kizavarták a gyárból. Mindezt tizennégy nappal azután, hogy a népjólét emelése érdekében szódagyártási eljárását nyilvánosságra hozták, s őt megdicsérték. A gyár leállítása után Franciaország ismét külföldről vásárolta a drága szódát, hamuzsírt, évenként 30 millió frankot adtak ki ezekért az anyagokért, ugyanakkor a külföldi szóda ára háromszorosára emelkedett. Csak 1806-ban került sor új szódagyár berendezésére, de ugyanezen évben Leblanc szegényházban öngyilkos lett. A Leblanc-féle eljárást Angliában Muspratt honosította meg. Jakab Sheridan Muspratt gyógyszerésztanulóként kezdte, majd beállt az angol hadseregbe, Spanyolországban Napóleon ellen harcolt, fogságba is esett, ahonnét kiszabadulva részt vett Brest ostromában. Spanyolországi tartózkodása alatt megfigyelte, hogyan készítik a növényi hamuból a hamuzsírt. Úgy látszik, kedvet kapott hozzá, és lehetőségeket is látott a vegyészeiben, mert 1822-ben Glasgow-ban egy leállított üveggyárban festéket készített, és kénsavgyártó üzemet létesített. A kénsavgyártáshoz szükséges ként Szicíliából szerezte be, a salétromot Bengáliából hozatta. Később Szicíliában kénbányát vásárolt, de amikor Napóleon a kénkivitelt megtiltotta (a kén a feketelőpor gyártásának egyik nyersanyaga), különféle kénvegyületek pörkölése útján készített kéndioxidot, és ebből kénsavat. A háborúk elmúltával a gyártott kénsav mennyiségét hússzorosra emelte. Muspratt példája volt a modern ipari vegyésznek, elméleti alapon indult el, vállalkozásai sikerültek, mert találékonysága, mozgékonysága és élénk képzelőereje vitte előbbre. Az elméletet sem hagyta el, 1848-ban Liverpoolban vegyésziskolát létesített, 1852-ben pedig kétkötetes nagy kémiai kézikönyvet adott ki. Az olcsó szóda az egész gazdasági életet megmozgatta. A szóda árának csökkenése olcsóbbá tette az üveggyártást, nagyobb, szebb ablakok kerülhettek a házak-248
