Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
A kémia útja
Lavoisier mérlege himbán az ún. Vaucanson-féle lánc függött (hasonló a kerékpárlánchoz, Leonardónál is szerepelt, valószínűleg ókori találmány). Ez a készülék is, mely 1785. február 27-én, 28-án és március 1-én az arzenál laboratóriumában feszült érdeklődéstől kísérve működni kezdett, a párizsi múzeumban látható. John Harrison, angol órás, a tengerészkronométer feltalálója, 1770-ben Cavendish kísérleteihez precíziós (ma úgy mondanánk analitikai) mérleget készített, ez és a Fortin és Mégnié által készített laboratóriumi mérleg, nehéz mahagóni fából készült asztalon — Lavoisier munkaasztala — ugyancsak a múzeumban látható. A megmaradt műszerek gyűjteménye 400 tárgyból áll. 20 mérleg, gyorsmérleg, súlysorozat mutatja, hogy a kémiában Lavoisier-vel új korszak, a mérés korszaka kezdődött. Az eszközök között 30 műszer hőmérséklet és hőmennyiség mérésére szolgált, számos barométer, üvegedények, légszivattyú, mikroszkópok, egy Ramsden-féle elektrosztatikus gép, védőálarc robbanásveszélyes kísérletekhez, kések és még sok kisebb-nagyobb szerszám van a gyűjteményben. Lavoisier működése vetett véget az alkímia 1500 éves uralmának, az alkimista szemléletet ő vezette át a modern, természettudományos világkép felé, ő tette a kémiát valóban tudománnyá. A kénsav A kémiai nagyipar legfőbb termékei a savak (sósav, kénsav, salétromsav, ecetsav), a lúgok (lúgkő) és egyes sók, például a szóda. A kémiai ipar a tömegtermelés felé az első lépéseket a XVIII. század második felében tette meg, amikor az üveggyártás, szappanipar és főleg a textilipar sok savat, lúgot, szódát kezdett felhasználni. Elsősorban a textilipar küzdött sok nehézséggel. A takácsok szőtte len- és pamut-245
