Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)

A "nagy század" technikusai

mennie kellett. Az új üzemvezető még jobban támadta nagy elődjét. Szerkezeteit ócsárolták, munkáját, működését kifogásolták, alkotásai egy részét leállították, de 1739-ben újból üzembe helyezték, már amit lehetett, ugyanis ekkorra majdnem minden gépét lerombolták. 1740-ben, alig tíz évvel halála után, gépei eltűntek a bányából. Érdekes módon azonban egy újabb nemzedék 1750 körül felismerte Polhem alkotásainak nagyszerűségét, terveit eló'szedték, és azok alapján számos berendezést építettek. Ezek a XVIII—XIX. század fordulóján tűntek el, amikor a vízikerekek helyét a gőzgép, az óriási gerendák helyét a vasrudak foglalták el.

Polhemet nemhiába nevezték a „svéd Arkhimédésznek”. Számos találmánya van. Például készített olyan csapot, amely megméri a rajta átfolyt bor, olaj stb. mennyiségét. Csak kulccsal lehetett kinyitni, elsősorban a bortolvajok ellen lehetett használni. Tervezett és épített toronyórákat, csillagászati órákat, harisnyakötőgépet, újszerű préseket (lábhajtású kerék tengelyére kötél csavarodott, és a kötél csigasorra hatott); műhelyi mérőeszközöket, idomszereket, fogosztó tárcsát, marógépet, görgőscsapágyat. Elkészítette egy Stockholmot Göteborggal összekötő csatorna tervét is.

Testament címen megírta emlékiratait, melyben a bányászati, vaskohászati tapasztalatait, a réz, sárgaréz, ólom, ón kohászatát írta meg.

1739-ben megalakult a Svéd Tudományos Akadémia. Kiadványaiban sok ipari,

1823—24-ben készült vízoszlopos gép, Freibergben

215