Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
A "nagy század" technikusai
gazdasági problémáról értekeztek. Polhemnek is több értekezése megjelent. Például : Megjegyzések a svédországi vasgyártásról; Az elmélet és gyakorlat kapcsolatáról; Gondolatok egy kötélpróba támogatására; Acélgyártás stb. A XVIII. században a gőzgép előtti korszak minden bizonnyal egyik legnagyobb gyakorlati technikusa Polhem volt. Több másról — magyarokról is — tudunk, de az ő élete és életműve azért érdekes, mert egy nagy korszakot zárt le. Már az ő életében megkezdődött a gőzgépek dübörgése, de nem tudunk róla, hogy a gőzgépekkel közvetlenül foglalkozott volna. Ő a régi technika nagymestere maradt. Tanítványa és barátja volt az ugyancsak svéd Emanuel Swedenborg. Emanuel Swedenborg Swedenborg (1688—1772) nevét még ma is sokan ismerik. Nem kohászok és bányászok, vagy technikusok, hanem szellemidézéssel, asztaltáncoltatással és egyéb misztikus foglalkozásokkal időt töltő egyének. Pedig Swedenborg, mielőtt vizionárius élményei nyomán misztikus megszállott lett, kora egyik legjelentékenyebb technikusa volt, munkásságának magyar vonatkozása is van, a régi magyar rézkohászatról nagy tanulmányt írt. Uppsalában szerzett 1709-ben doktorkalapot, ami után négyévi vándorlás következett, Londonban, Oxfordban, Hollandiában, Párizsban járt. A régi időkben, aki tehette, tanulmányai befejezése után külföldre ment látni, tapasztalni. Ez a szokás újabban igen figyelemre méltó módon ismét „divatba jött”. Az utazás felbecsülhetetlen tanító értékéről felesleges szólni, ezt a régiek éppoly jól tudták, mint mi. Swedenborg hazájába visszatérve eleinte, mint hadmérnök haditechnikával foglalkozott, hamarosan újabb németországi tanulmányút következett, melynek tanulságait egy Lipcsében megjelent művében foglalta össze. A háromkötetes munka második részében a korabeli vasipart, míg a harmadikban a rézbányászatot és kohászatot, rézipart mutatta be. De Ferro (A vasról) című munkája az első, általános vaskohászati kézikönyv. Ebben ismertette a „bucitás” néven gyakorolt lágyvasgyártási eljárást. Sokféle mechanikai kérdés között a repülés is érdekelte, merevszárnyú vitorlázógépet akart építeni. A gép egyensúlyozására ingát tervezett, a szárnyak alá tóduló levegő emelőhatására gondolt. Gépét nem próbálta ki. Sajnos, élete utolsó huszonöt évében jóformán teljesen szakított termékeny feltalálói, ipari munkásságával, és teljesen a szellemekkel való társalgásra fordította idejét. Sok híve van még ma is. Kár, hogy éppen a gőzkorszak hajnalán vált a technikához hűtlenné. 216
