Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
A "nagy század" technikusai
géptervezés területére alkalmazta. Könyve olyan jól sikerült, hogy 1852-ben a gépészmérnöki pályára készüló'k számára újranyomtatták. A műszaki kutatás az egyének kezéből lassanként az egyetemek, főiskolák tanszékeire vonult át, ez a folyamat azonban még ma sem teljes, az egyéni meglátásnak, képzelőerőnek, tehetségnek és zsenialitásnak még mindig igen nagy szerepe van, bár valószínű, hogy a jövőben inkább az út megjelölését, kitűzését végzik az igazán nagy szellemek, a részletmunkák elvégzése a tudományos dolgozókra hárul. Christopher Polhem, a magyar származású svéd Arkhimédész A svéd acélipar méltán világhírű, a svéd vasból készült acél golyóscsapágy, borotvapenge, rugó és ezernyi más acéláru hosszú, aránylag békés ipari fejlődés eredménye. A harmincéves háború 1618-tól 1648-ig Európa országait, elsősorban Németországot alaposan elpusztította, az ipari fejlődés megtört, a bányákat elhanyagolták, az ipari üzemeket lerombolták, vagy legjobb esetben a technikai fejlődés megállt. Az északi Svédország ezekben a háborús időkben is aránylag nyugodt körülmények között élt, ipara fejlődhetett, területén nem dúlt háború, a bányák, kohók, kalapácsművek, műhelyek éjjel-nappal dolgoztak. A svéd fegyverek a harmincéves háború során a legjobbak voltak. A Stockholmtól délre eső partvidéken és Dannemora bányavidéken elsősorban fegyvergyártásra hatalmas acélipar épült ki. A svéd acélt nem szennyezi foszfor és kén, ezért nem törik, jól kovácsolható. Fa bőven volt, a kohók faszénnel dolgoztak és a faszenes kohókban termelt nyersvas tiszta maradt (a kőszénkokszból mindig kén és foszfor megy a vasba, ami a minőséget rontja). Réz is bőven van Svédországban. Falun bányavároska — Stockholmtól északnyugatra — rézbányáit a XIII. század óta művelik (ma is jelentékeny bányaüzem: a középkorban és az újkor elején pedig a svéd és magyar réz szinte versenytárs nélkül állt az akkori „világpiacon”). A faluni rézbányák 1650 körül érték el fejlődésük legmagasabb fokát, ekkor Európa leggazdagabb telepe volt. 1687-ben a tárókkal, aknákkal át- meg átjárt hegy beomlott. Óriási katasztrófa volt ez, hatalmas, nyílt üreg tárult fel, melynek szédítő mélységében feküdt a rézérc, amit fel kellett vinni a felszínre. Ez a nem mindennapi feladat a svéd technikusokat érdekes, sok tekintetben szokatlan megoldásokra késztette; lenyűgözően érdekes felvonókat építettek, hatalmas gerendaszerkezetek, különleges erőátviteli rendszerek alakultak ki. A faluni rézbányák legkitűnőbb, világhírű mérnöke, a gőzgép előtti kor legelső technikusa Christopher Polhem (1661—1751) volt. Szülei valamikor Magyarországon éltek, innét vándoroltak ki Svédországba. Hősünk Gotland szigetén, Wisbyben 14* 211
