Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)

A "nagy század" technikusai

született. Korán saját keresetére kényszerült, de makacs kitartással tanult, és — bár a szokottnál idősebb korban — az upsalai egyetemre került, ahol mechanikát és technikát tanult.

Mint minden bányászt, a bányaszállítás őt is sokat foglalkoztatta. A stockholmi bányakollégium — legfőbb bányaigazgatóság — tagjaként különleges felvonókat szerkesztett.

Stjernsundban 1699-ben manufaktúrát alapított. Akkoriban, aki Svédországban megfordult és a svéd ipar iránt érdeklődött, meglátogatta a stjernsundi üzemet, ahol rövidesen 200 munkással dolgoztak, s ez a szám állandóan emelkedett. Az üzemben órákat, asztalos és lakatos-szerszámokat, tűt, bádogot, sárgarézárukat készítettek. A gyártás megkönnyítésére, gyorsítására Polhem sokféle szerkezetet talált fel. így az órák fogaskerekeinek sorozatgyártására fogmarógépet készített.

Az órakerekeket sárgarézből készítették, az ehhez szükséges lemez hengerlésére hengerművet állított üzembe. Egymással szemben forgó acélhengerek vékonyították a lemezt bádoggá. A lemezüzemben két művezető és két segéd dolgozott, napi 6 órás műszakban. Hetenként átlag 10 hajórakomány lemez került ki a gyárból.

1694—1697 között európai tanulmányúton járt. Megnézte a szászországi bányákat, kohókat, a hollandiai és franciaországi nagyüzemeket, tanácsokat adott, jegyzett, lerajzolt mindent, amit látott, és ami számára új, érdekes volt. 1700 és 1716 között számos faluni rézbánya vezető mérnöke volt.

Polhem európai tanulmányútjáról vastag jegyzőkönyvvel és rajztömbbel tért vissza hazájába. A jegyzetek és rajzok jórészt ma is megvannak, és érdekes képet adnak a nyugtalan, folyton új utakat kereső Polhemről. Ekkoriban épített rudasközlőműves kötélszállítóművet, a Polhem fogmarógépe 1729-ből. Stockholmban „rudasmű” távolról hajtja a kötéldobokat. A rudas-közlőműves meghajtás és kötélszállítás nagy találmány volt, addig ilyen szerkezetet alig ismertek.

A rézbányák üzemének korszerűsítésére 1697—98-ban nagy reformtervet dolgozott ki. Tervében az üzemben levő számtalan kicsiny vízikerék helyett néhány nagyméretű, nagy teljesítményű vízikereket épített, és ezek a bányagépet rudasművekkel hajtották. A bányaigazgatóság azonban fázott a merész tervektől, azért csak részben valósították meg azokat. 1707-ben egy nagy bányaomlás után Polhem berendezéseit sürgősen leszerelték.

Polhem bányagépeit nemcsak rajzban tervezte meg, hanem fából modellt is készített róluk, és bemu-212