Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
A tizenhetedik század
kiváltó dobok stb. jól kivehetők. A képek után ismét nyomozni kezdtek. Ha Drezdában volt, akkor ott alighanem elpusztult. A kacsa alkotója, Vaucanson (1709—1762) a tizennyolcadik század egyik legnagyszerűbb technikusa volt. Először mozgó emberalakot készített, de befejezni nem tudta, az évekig tartó munkához nem volt elég pénze. Ezért az egyszerűbb kacsa-automatát készítette el, amely „szárnyára” kapta a nevét. Később fuvolázó emberalakokat (androidákat) is készített, és ezekről is csodákat meséltek. Vaucanson elsőnek ismerte fel, hogy valamely folyamat — fuvolázás, írás, mintásszövés — elvégzéséhez nem szükséges élő állat vagy ember bonyolult mozgását elvégezni. Ő maga is, amikor kinevezték a francia selyemgyárak felügyelőjévé, abbahagyta a játékautomatákkal való foglalkozást, és teljes erejével a termelés, elsősorban a selyemszövés műszaki feladatai felé fordult. A francia selyemtakácsok akkoriban roppant fáradsággal szőtték páratlanul szép falkárpitjaikat és bútorszöveteiket. A szövőszéken a bonyolult mintákat a láncfonalak emelgetésével érték el. A fonalkiemelést a mintának megfelelő rajz alapján egy segédmunkás végezte. Mintásszövéshez tehát két ember kellett. Vaucanson a szemrontó, görnyesztő, lassú munkát automatizálni akarta. Fából lyuksorokkal borított hengert készített. A hengerbe benyomuló rugós tűk „válogatták” a lyukaknak megfelelően a fonalakat, amelyeket a „platinába” akaszkodó kés emelt fel. Vaucanson még a vetélő átdobásának mechanizálásával is sikeresen foglalkozott. 1782-ben Vaucanson gyűjteményét, szerszámait, modelljeit, köztük a mintásszövőszék modelljét is azzal hagyta XVI. Lajos királyra, azaz az államra, hogy azok a „munkások tanítására szolgáljanak”. Később Vaucanson mintásszövőszékét szétszedték, s padlásra vitték. Itt akadt rá Jacquard, aki azután a mintásszövés teljes mechanizálását megoldotta. Világhírű automata volt Kempelen Farkasé is. A sakkozó török figurájáról regényt írtak, megfilmesítették stb. Kempelen Farkas (1734—1804) magyar tudós és feltaláló Mária Terézia udvarában élt, technikai ügyekkel foglalkozott, vízműveket tervezett, a bánsági telepítést irányította, a sóbányákat ellenőrizte stb. Egy alkalommal francia tudósok a királynőnek fizikai kísérleteket mutattak be, akkoriban ez „divat” volt. A királynő férjével — maga is műkedvelő órás volt — végignézte az előadást, ami után Kempelen megjegyezte, hogy magyar ember is képes hasonló művészetre. Szaván fogták, és erre elkészítette a sakkozó török automatáját. Az automata minden részlete nem ismeretes, bizonyos, hogy ember ült benne, mert a sakkozás mechanizálása még a mai logikai gépekkel is csak kis részletekben — pár lépés erejéig — oldható meg. Az automata világjáró útja során Philadelphiában egy kiállításon elégett. A játékos automaták egyik eleme a kapcsolómű, vagy mai szóval relais (relé) volt. Relézésen azt értjük, hogy valamely folyamat közben a mozgó géprészek újabb gépcsoportokat kapcsolnak be. Relé van például a mosógépben. Bekapcsoláskor a mosógépmotor kevesebb áramot kap, majd megindulás után a relé erősebb áramra kapcsolja. Relé az ütőórák kapcsolómechanizmusa, az ébresztőóra csengőkiváltója stb. 203
