Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
Fizikusok - feltalálók
Galileo Galilei, a fizika apja Az újkori technika születéséről tanúskodó fizikusokról, feltalálókról szóló fejezetünk végére helyeztük e színes sereg legnagyobb egyéniségét, Galileo Galileit, akit joggal nevezhetünk a fizika apjának, s aki e tudományág alapjainak kidolgozásával a technikai fejlődésnek is irányt mutatott. Nem matematikusnak vagy fizikusnak, hanem orvosnak indult. 1564-ben Pisa városában jómódú, előkelő családból született, apja orvosnak szánta. Az ifjú Galilei be is iratkozott az orvosi fakultásra, de nem végezte el, az orvostudomány nem tudta lekötni. 1574-ben Firenzébe költöztek, 1583-ban apja tudta nélkül Ostilio Riccitől matematikát tanult. Ricci jó tanítómesternek bizonyult, Firenzében képzőművészeti iskolában tanított, ahol technikai tudományokkal — perspektíva, mechanika, építészet — is foglalkoztak. Ricci fiatal korában Tartagliánál, a neves matematikusnál tanult, s szabatos, pontos mérnöki gondolkodásra nevelte tanítványait, így Galileit is. Arkhimédészt tanulmányozta és a görög matematika iránti érdeklődést felkeltette tanítványaiban. Valószínűleg innét ered Galileinak az a törekvése, hogy a természeti jelenségeket lehetőleg a matematika félreérthetetlen nyelvén írja le. A fiatalembert 1589-ben hároméves szerződéssel a pisai egyetemre matematika professzorrá nevezték ki. Jövedelme (évi 60 szkudó) bizony kevés volt, hiszen tekintélyesebb professzorok kétezret is kaptak, de elegendőnek látszott a megélhetéshez. 1589. november 12-én tartotta meg bemutató előadását. Óráin az euklidészi geometriáról, a ptolemaioszi világképről kellett előadnia. A kutatók ez ideig nem tudták megállapítani, vajon ebben az időben „kopernikánus” volt-e, vagy pedig, ahogy előadásain mutatta, a régi ptolemaioszi rendszer híve. Széles körű érdeklődését mutatja, hogy Firenzében például 1588-ban Dante poklának helyszínrajzáról tartott előadást, és geometriai felfogásban mutatta be a nagy költő képzeletvilágát. 1586-ban a testek úszásával foglalkozva hidrosztatikai mérleget készített és megfigyeléseiről könyvet írt, de az csak halála után jelent meg. Műszaki szempontból ugyancsak fontos tanulmányokat végzett a testek súlypontjáról, de eredményeit csak 1638-ban közölte. Pisai tartózkodása ideje alatt az ingalengést tanulmányozva a Dóm öröklámpájának lengését figyelte, a lengésszámot érverésével próbálta megszámlálni. Úgy találta, hogy az inga lengései egyidejűek, akár tág, akár szűk íven lengjen az inga. Tételét később Huygens megvizsgálta, és úgy találta, hogy az ingalengés csak egészen szűk kilengés esetén egyidejű. Az egyszerű fonálon függő súly az ingalengés törvényei miatt jó időmérő eszközként használható (Bartók Béla például metronóm helyett alkalmazta). Mozgástanulmányai során ekkor már az égitestek mozgásaival is foglalkozni kezdett, ezért egyes életrajzkutatók úgy gondolják, hogy már pisai korában buzgó kopernikánus volt. 1591-ben apja, aki korának egyik kiváló zeneteoretikusa volt, meghalt, és a család eltartásának gondja rá nehezedett. Ha meg akart élni, jobb kereset után kellett nézni, amit annál szívesebben tett, mert környezetével meglehetősen rossz 184
