Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
Fizikusok - feltalálók
viszonyban volt. Vitatkozó hajlama, szókimondó természete szembeállította professzortársaival, akik nem szívesen hallgatták a fiatal Galileinek az arisztotelészi világrendszert bíráló, ellentmondást nem tűrő kijelentéseit. 1588-ban a padovai egyetemen megüresedett tanszékre pályázott, és hathatós közbenjáróinak segítségével a katedrát meg is kapta. Padovában magasabb fizetést élvezett, magántanítványai, valamint az általa szerkesztett és gyártott arányossági körző révén tekintélyes mellékjövedelemhez jutott. A Padovában eltöltött tizennyolc év volt életének legderűsebb, legtermékenyebb időszaka. Padova közel van Velencéhez. Galilei többször meglátogatta az Arzenál műhelyeit, a muranói üveggyárat, üvegcsiszolókat, s tanulmányaihoz sok érdekes tapasztalatot gyűjtött. Galilei nem szabadalmaztathatta körzőjét, hiszen szabadalmi törvény nem volt, azért hamarosan mások is készítették. О maga használati utasítást írt hozzá, amit ugyancsak kevés változtatással más névvel kiadtak. A kalózkodás sok bosszúságot, vitát, pörösködést hozott. A lángész pénzügyekben gyakran egészen ügyetlen. Galilei is kötelezettségeket vállalt, és jóhiszeműségével úgy visszaéltek, hogy soha sem tudott anyagi bajaiból kievickélni. Ez lehetett az egyik oka eléggé nem meggondolt cselekedetének, hogy elhagyta a szabad Velence köztársasághoz tartozó Padovát, és Toscana nagyhercegének meghívására Firenzébe költözött, mint udvari matematikus és tiszteletbeli pisai egyetemi tanár. Padovában a sok magánóra és egyéb kötelezettség fékezte munkáját, kutatásra egyre kevesebb ideje jutott, azért elfogadta a firenzei meghívást, így írt erről a lépéséről egy 1609-ben írott levelében (Fogarasi Miklós fordítása): „... valóban nagyon szeretnék annyi nyugalmat és szabadságot biztosítani magam számára, hogy még életemben befejezhessem három nagy munkámat, amelyeken dolgozom, s kiadhassam őket valamelyes dicsőségül a magam számára, valamint azokéra, akik eme vállalkozásban segítettek... Nem valószínű, hogy máshol több szabadidőm lenne, mint itt, mert háztartásomat nyilvános és magánórákból kell fenntartanom... így hát még az a szabadság sem elegendő, amivel itt rendelkezem, mivel szükség szerint hol ennek, hol annak a kérésére naponta több órát, s rendszerint a legjobbakat kell elfecsérelnem. Egy köztársaságtól mégha oly fényes és nagylelkű is, nem illik fizetést elfogadni köz szolgálata nélkül, mert ha a közösségtől hasznot várunk, akkor a közösséget kell kielégítenünk, és nem az egyest; s amíg képes vagyok előadásokat tartani és szolgálni, a köztársaságnak egy embere sem menthet fel ez alól fizetésem meghagyása mellett; végeredményben tehát ilyen kedvezményt nem remélhetek mástól, mint egy egyeduralkodó hercegtől. De mivel mind a magánórák, mind a házitanítványok akadályozzák és késleltetik tanulmányaimat, ezektől teljesen, amazoktól nagyrészt szeretnék megszabadulni, éppen azért, ha hazatérek Firenzébe, azt szeretném, ha Őfensége elsősorban nyugalmat és szabadidőt biztosítana számomra, hogy befejezhessem munkámat és ne kelljen előadásokat tartanom.” Galilei lépése tehát erről az oldalról nézve bölcsnek tűnik; mégis: az események azt mutatták, hogy botorul cselekedett, amikor a szabad köztársaság területéről az Inkvizíció karjaiba szaladt. Galilei életét sokféleképpen — regényben, színdarabban stb. — feldolgozták. 185
