Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
Fizikusok - feltalálók
nyörű kivitelű órák, földgömbök, műszerek is bekerülnek. A régi pénzeket is nagy szenvedéllyel gyűjtik, építkezések során sírok, a sírokból ékszerek, fegyverek kerülnek elő, réz és cserépedényekből arany, ezüstérméket borítanak ki, felvirágzik a kincskeresés, egyszóval a ritkaságok és különlegességek pénzes kedvelői bőven találnak gyűjtenivalót. Az uralkodók országukba hívott külföldi iparosoknak sokféle kedvezményt adtak, a feltalálók támogatása érdekük volt, ezért feltűnik a találmányok védelmének első nyoma is. Angliában Erzsébet királynő alatt 1559-ben „privilégiumot” adtak egy olasz feltalálónak: a találmányt iparilag csak a jogtulajdonos használhatta ki. 1561-től 1570-ig Angliában tizenkét szabadalmat adtak ki, ebből hat kémiai, hat pedig gépészeti jellegű volt. 1623-ban életbe lépett a találmányokat védő „Status of Monopolies”, vagyis a szabadalmi törvény. Különösen sok feltaláló sürgölődött a bányagépek körül. 1500-ban és 1502-ben már a schneebergi bányákban működő víztelenítő berendezésekre kaptak privilégiumot. 1512-ben nedvesen dolgozó érczúzóművet szabadalmaztattak. A XVI. században csupán Szászországban 40 privilégiumot adtak ki. A fejlődést azonban sok körülmény gátolta. A kézműipar a középkorban ugyan magas fejlettségi fokot ért el, a céhek azonban — amíg egy részről a minőségi követelményekkel, mesterművekkel stb. a haladást szolgálták —, kicsinyes mesterérdekeket szolgáló rendeleteikkel az általános fejlődésre fékezően hatottak. Új világ küszöbén A XVI. és XVII. század fordulóján sok nagy elme, neves fizikus, technikus tűnik fel. A holland Stevin Simon sajátmagát Brüggei Stevinusnak nevezte. Kereskedőnek indult, de a spanyol uralom alatt levő hazájában nem tudott érvényesülni — ecetgyárat akart létesíteni —, ezért vándorútra indult. Bejárta a Skandináv-félszigetet, Lengyelországot, elsősorban a protestáns országokat, mert úgy látta, azokban szabadabban lehet írni és beszélni. 1583-ban a leydeni egyetemen találjuk. Ez időben készített vitorláskocsit, mellyel állítólag gyorsabban tudott haladni, mint a lófogattal. Később katonai szolgálatba lépett, 1620-ban, Hágában halt meg. Stevin műveit flamand, tehát a nép nyelvén írta, s már ez is felhívja rá a figyelmet. Összegyűjtött munkáiban matematikai, csillagászati, földmérési, optikai, statikai kérdésekről és katonai építkezésekről írt. Matematikai tanulmányában kifejtette, hogy a tízes számrendszernek milyen előnyei volnának, ha a mértékek, pénzek stb. is ehhez a rendszerhez igazodnának. Ő is alkalmazta a tizedes törteket, bár jelölése eltért a maitól. A tizedeseket ugyan az egész számok után írta, de mindegyiket külön megjelölte. A műszaki gyakorlatban oly fontos statikai számításokkal, az erők összetevésével és szétbontásával — minden statikus szerkesztés alapja — sokat foglalkozott. Ez időben az építőanyagok és munkaerő drágulása miatt már nem építkezhettek 181
