Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
Fizikusok - feltalálók
csupán érzésre vagy tapasztalatra támaszkodva, azért kellett megismerni az anyagok tulajdonságait és a legcélszerűbb építést, méretezési módokat. Óriási, vastag téglaboltozatok, vastag falak időállóak, de roppant drágák. Ezért kezdenek a barokk időkben szilárdságtannal foglalkozni. Az építkezések során a munkagödrök víztelenítése nem oldható már meg vödrökkel és emberekkel, gépeket kell használni csakúgy, mint a terhek emelésekor, szállításakor. Stevint statikai vizsgálatai sok fontos következtetésre vezették. Az erők egyensúlyáról szóló statikai tételét gondolatkísérlettel támasztotta alá. Függőleges síkban elhelyezett, fából készült derékszögű háromszög körül görgőkön fekvő lánc egyensúlyban van, mert, ha a működő erők nem egyenlítenék ki egymást, a lánc állandóan körbe forogna — mondta. Foglalkozott még a súlyponttal, lejtővel, emelőkkel, illetve ezek elméletével. Stevin jelölte meg először az erőt, az erő irányával és arányos hosszúságú egyenessel. Matematikai, statikai, dinamikai munkáival egyidejűleg feltalált egy vízimalom szerkezetet. Hivatali munkája során Németalföld területén végrehajtott mélyépítések ellenőrzésével foglalkozva feltalált egy dugattyús szivattyút, melyet elárasztott területek víztelenítésére szánt. Tervét nem valósították meg. Sekélyvizű csatornákon mozgó hajók sok gondot okoztak a hollandoknak. Stevin eljárást dolgozott ki a mélyjáratú hajóknak sekély vízben való mozgatására. A XVI. század műszaki irodalmának egyik legkiemelkedőbb alkotója Agostino Ramelli. Több évi katonáskodás után Párizsba kerülve írta meg nagy művét, mely 1588-ban, két évvel halála után jelent meg. Könyvében közel 200 teljes oldalas metszeten bemutatja korának gépeit s a képekhez részletes leírást ad. О is — mint korának mérnökei — sokat foglalkozott szivattyúkkal. A nagy várépítkezések és erődítési munkálatok, paloták, hidak építése, alapozómunkálatok alapos műszaki előkészítést kívántak. Nemcsak a víztelenítés, hanem várak, városok vízellátása is nagy gondot jelentett. Ramelli könyvében a víztorony leírását is megtaláljuk. A vizet patak rohanó vizével hajtott vízikerékkel forgatott szivattyú nyomja fel a toronyba. A szivattyúkat csigamenetes tengelyek mozgatják. A felszivattyúzott víz a torony tetején levő medencébe ömlik, ahonnét szétfolyik a csővezetékekben. Igen jó rajzművészettel mutatja be a vízvezetéket, melyhez hasonló épült Londonban és Párizsban is. Ramelli bemutatja a hídalapozást is. Eljárása nem különbözik a római építészek munkájától. Szádpallókkal körülvett munkagödörben dolgoznak, ahonnét vödörlánccal (emberek adogatják egymásnak a megtelt és üres vödröket) hordják ki a vizet. Ez az elavultnak tetsző módszer ma is használatos, ha nem kell nagyon mélyre lemenni. E korban élt és dolgozott Jacques Besson, a francia király matematikusa és mérnöke, aki 1582-ben Lyonban kiadott könyvében korának sok érdekes gépét, szerkezetét leírta. így az emberi erővel hajtott fűrészgépet, csavarmenetvágót, szövőszéket. Leírja, hogyan kell vizet keresni, olajat sajtolni stb. (A ferdecölöpözést az ő könyvéből mutattuk be.) Hollandus volt a híres Jan Adriaens Leeghwater. Malmokat tervezett, a Haarlem-tó tengertől elöntött területének víztelenítésére 160 szélmalmot épített, ezek vízmerítő kerekeket forgattak. Ekkor alakult ki a jellegzetes hollandiai táj a szél-182