Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
Fizikusok - feltalálók
Földmérők, térképezők, műszerészek Az alexandriai Eratoszthenész (i. e. 275—194) meghatározta a Föld kerületét. Az ókori világról Ptolemaiosz és mások térképeket rajzoltak, de technikailag sokkal fontosabb a részletes térképek, tervek készítése. A római birodalom úttérképei az irányokról nem tájékoztatták a térkép használóját. Pontos irány, távolság és területtartó térképeket évszázadokig nem tudtak készíteni. Különben is a három kívánságot egyszerre úgy sem lehet kielégíteni, a térképeket ma is aszerint készítik, hogy milyen célra — repülés, vasútépítés stb. — akarják használni. Iránytartó a térkép, ha három pont között húzott egyenesek egymáshoz mért hajlásszöge megfelel annak, ami a valóságban mérhető. A távolságtartó térképen a távolságok a valóságosakkal arányosak, a területtartás esetén hasonlóképpen. A földmérő és térképkészítő technika a XV. és XVI. században kezdett gyors ütemben fejlődni. Ennek több oka volt. A nagy felfedező utazások a földrajz iránti érdeklődést hallatlanul megnövelték (ahogy ma az űrhajózási kísérletek a csillagászat iránti érdeklődést). Kereskedelmi és hadi vállalkozások, expedíciók vezetése csak jó térképekkel lehetséges. A térképezéshez műszerek kellenek, ezért a térképkészítés nyomán a műszeripar is fellendült. A XV. és XVI. században a műszeripar, akárcsak az órakészítés, gyors fejlődésnek indult, a számolóeljárások tökéletesedtek, az égi jelenségek iránti érdeklődés megnőtt, s ezzel együtt a csillagászati műszerek iránti kereslet. A könyvnyomtatás elterjesztette a technikai, matematikai, csillagászati könyveket, ezáltal a földmérők kiképzése meggyorsult s a térképek nyomdai sokszorosítása is megindult, bár még a XVIII. században is a tengerészek szívesebben használtak kéziratos térképeket, mint nyomtatottat, mert azokat saját ízlésüknek megfelelően kiigazíthatták. Ezek a kéziratos térképek ma a ritkasággyűjtők legjobban becsült műtárgyai. A XVI. században a térképezés irány- és szögmérésekkel, távolságbecsléssel, vagy ritkábban méréssel történt. A térképész az egyes tereppontok irányát és látószögét feljegyezte, távolságát megmérte, lelépte, és a feljegyzések és vázlatok alapján térképet rajzolt. Ilyen térképezést végzett például Poroszországban a nagy Kopernikusz is. A térképezés, geodézia egyik legfontosabb technikai újítását, a háromszögelést Willebrord Snell (Snellius) van Roijen holland matematikus dolgozta.ki. Zseninek született. Tizenhét éves korában az ókori Apollóniosz elveszett matematikai könyvét megpróbálta újraírni; tizenkilenc éves volt, amikor Ptolemaiosz híres csillagászati munkáját, az Almagesttt magyarázta. Állítólag Tycho Brahe és Kepler mellett is dolgozott, majd Leydenben az apja lemondása után megüresedett matematikai tanszéket foglalta el. Nagyon fiatalon, harmincöt éves korában halt meg. Matematikai munkáival egy időben a fénytörés törvényeivel is foglalkozott. A Snellius által kidolgozott háromszögelés azon alapszik, hogy a háromszög egyik oldalának és az oldalon levő két szögnek ismeretében a két oldal és a háromszög magassága kiszámítható. A számítás útján megállapított oldalak új mérés 174
