Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)

Fizikusok - feltalálók

Pascal számológépe. Drezda, Zwinger

hannoveri Állami Könyvtár Leibniz-szobájában van, a másodikat 1706-ban készítette, ennek nyoma veszett.

Leibniz a XVII—XVIII. század egyik legnagyobb alakja. A differenciál- és integrálszámítás feltalálásával szembekerült Newtonnal, de tudós vitájuk nem fajult el. Itt is rögtön meg kell jegyezni, hogy a fizika kibontakozása, a mechanika fejló'dése szükségessé tette a végtelen kicsiny elmozdulások, szabálytalan görbék által határolt síkok területének stb. számítását, s ehhez az addig ismert elemi geometriai módszerek, matematikai műveletek már nem feleltek meg. Az infinitezimális, vagy differenciál- és integrálszámítás bevezetésére volt szükség, fel is találták, többen, egy időben.

Leibniz filozófus, politikus, fizikus, matematikus, történész és technikus; igazi barokk egyéniség volt. Foglalkozott még fegyvertechnikai kérdésekkel (hátultöltés) és ismétlőfegyverekkel is. Érdekes tanulmányokat végzett a kettes számrendszer kidolgozásával. Itt csak a 0 és 1-es szám szerepel (a 23-at például így írja le: 101111, vagyis l-24 + l-22 + 1-2 + 1 = 16 + 4 + 2+ 1 = 23). A rendszert akkor és még sokáig csupán matematikai játéknak tekintették; ma elektronikus számítógépek dolgoznak ezzel a rendszerrel.

A számológépek közhasználatúvá a XIX. században lettek. A Pascal-féle géphez teljesen hasonló szerkezettel készült szorzó-osztógépek még ma is számos hivatalban, laboratóriumban kifogástalanul megállják helyüket. A számológépeket előbb kézzel hajtották (mechanikus), később villamosmotorral (elektromechanikus szerkezetek). Ezekkel a geodéziai, csillagászati, fizikai, kémiai számításokat gyorsan el lehet végezni.

Korunk statisztikai, villamosipari, csillagászati, atomszerkezeti feladatai már nem oldhatók meg a mechanikus számológépekkel sem. A második világháború alatt kezdtek elektroncsövekkel dolgozó hatalmas számológépeket építeni. A moz-164