Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
Fizikusok - feltalálók
Gregory távcsöve 1770-ből Herschel távcsöve a londoni Science Museumban Lencsék helyett tükörrel is lehet képet alkotni. Tükrök esetén a színszóródás nem jelentkezik. Tükrös távcsövekkel már a XVI. században próbálkoztak. így Nicolaus Zucchius gyűjtőlencse helyett homorú tükröt használt, és a képet lencsén át nézte. Később Cesare Caravagi 1626-ban és Cavalieri 1632-ben próbálkozott tükrös távcső készítésével. Eredményeiket nem ismerjük. A francia Mersenne, majd a skót Gregory készített tükrös távcsöveket. Megpróbálkoztak a tükrök paraboloid alakúra csiszolásával, de optikailag helyes tükrös távcsövet első ízben csak Newtonnak sikerült megszerkesztenie 1664-ben. A lencsés és tükrös távcsövek közötti alapvető különbség a következő. A lencsés műszerben az üveganyag fénytörőképességét használják fel. A fehér fény azonban az üvegben felbomlik a szivárvány színeire. Ha a lencsét több tagból állítják össze — koronaüvegből és flintüvegből — akkor a különféle összetételű üvegek a színi eltérést kiegyenlítik, a kapott kép nem színeződik. Tükrös távcsőben a fény nem bomlik fel, ezért színi eltérés nem is jelentkezik. Ily módon hatalmas tükörteleszkópokat lehet építeni. William Herschel (1738—1822) a XVIII—XIX. század fordulóján hatalmas távcsöveket épített. Németországi születésű, Angliában élt csillagász volt; zenésznek indult, de a csillagászatban emelkedett világhírre. Ő volt kora legnevezetesebb távcsőépítője. Legnagyobb műszerének tükre 122 cm volt, és a cső 12 méter hosszúra nyúlt. Óriási gerendaállványzaton, csigasorokkal felfüggesztve állott, de csak egészen 154
