Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
Fizikusok - feltalálók
1609. augusztus 21-én Galilei a velencei Szent Márk téren levő Campanile (harangtorony) felső teraszára hívta a velencei nagyokat és az ott felállított távcsövet bemutatta. A bemutatóról jegyzőkönyv készült, melyben Antonio Priuli jegyzőkönyvvezető a következőket írta: „Tartsuk egyik szemünkhöz a csövet, csukjuk be a másikat és látni fogjuk Trevisio házait, a padovai San Giustina templom árkádjait és megismerjük a muranói San Giacomo templomból kijövő' polgárokat...” Galilei több távcsövet készített, közülük néhány ma is látható a firenzei tudománytörténeti múzeumban. A Galilei-féle vagy hollandi távcső elülső részében kétszerdomború tárgylencse, hátul kétszerhomorú szemlencse foglal helyet. Az elülső lencse által hátra vetített fordított, kicsinyített képet a hátsó szórólencse egyenesállású képzetes képpé nagyítja. Azért mondjuk „képzetesének, mert ernyőre nem vetíthető, csupán az ember látja a képet a térben. Galilei egyik legfőbb érdemének tekintjük, hogy a távcsövet csillagászati megfigyelésre használta. Az ún. csillagászati távcsövet Kepler találta fel; elméleti úton megtalálta a Galilei távcső hibáit és megszerkesztette saját műszerét. Elöl nagyobb átmérőjű kétszerdomború, hátul ugyancsak kétszerdomború lencse valóságos, fordított képet alkot, ernyőn felfogható. Később feltalálták a „terresztrikus okulárt” (olyan szemlencsét, mellyel egyenesállású képet lehet szemlélni). A távcső tárgylencséje fókusztávolságának növelésével, a cső — tubus — hoszszabbításával a nagyítás növekszik, a látómező csökken. Hevelius danzigi csillagász a XVII. században 45 méter hosszú távcsövet készített, amely óriási gerendaszerkezeten imbolygott, s ezért csak teljes szélcsendben lehetett nagyritkán használni. A hollandi távcső rövid, fényerős, olcsó; ma főleg a színházi távcsövek ilyen rendszerűek. A Kepler-távcső hosszú, erős nagyítású. A mérnöki műszerek távcsövei is Kepler-rendszerűek, látómezejükbe célzójegy, fonalkereszt stb. építhető. A mérnöki és csillagászati mérések során a fordított kép nem zavar, azért az ilyen műszerekre nem alkalmaznak terresztrikus okulárt. Lencsés távcső nem készíthető tetszőleges nagyítással, gyártási nehézségei a nagyítással hatványozottan növekszenek. A távcsövek és más optikai műszerek kezdeti évtizedeiben a lencsék kétféle hibájával nem tudtak megbirkózni. Egyik a „szférikus aberráció” tehát a lencsefelületek görbületéből adódó hiba, a másik a „kromatikus” aberráció, a lencsében keletkezett színszóródás volt. A hibát csak jóval később, a XVIII. század végén és a XIX. század elején tudták kijavítani. A lencsecsiszolás tökéletesítésével sokan foglalkoztak; a hollandus Huygens és mások jó lencséket készítettek, de a felület helyes kialakítása csak a legújabb időkben sikerült. A lencsék színi hibáit Fraunhofer német kutatónak, a tudományos optikai ipar megalapítójának sikerült kiküszöbölnie. Iparszerűen Angliában a két Dollond, apa és fia készített először akromatikus — színi hibától mentes — lencserendszert az 1800-as évek fordulóján. A legnagyobb lencsés távcső ez idő szerin az amerikai Yerkes obszervatóriumban van, 110 cm átmérőjű tárgylencséjének elkészítése csak a legnagyobb nehézséggel sikerült. Végső kialakítását hónapokig tartó kézimunkával végezték. 153
