Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
Fizikusok - feltalálók
FIZIKUSOK —FELTALÁLÓK A XVI. századtól kezdve a tudományos kutatás egyre gyorsuló iramban kezdett fejlődni. A szórágó, szalmacséplő filozófiai elmélkedések helyett a kísérletezésen és matematikán alapuló kutatás lépett előtérbe. A kutatók több, egészen új műszert kezdtek használni. Ezekkel a műszerekkel új területeket tártak fel, az ember szemhatárát messze kitágították. Ilyen eszköz volt a távcső, a mikroszkóp, az ingaóra, a légszivattyú, a barométer, a hőmérő, a számológép. A műszereket tudósok találták fel, ők tervezték és ügyeskezű, mesterségüknek élő kézművesek készítették. Kialakul a finommechanikai műszeripar. A mérnöki munkákhoz egyre több műszert használnak. Mondani sem kell, ez a korszak nem egyetlen századot jelöl ki, hanem évszázadokat ölel át, és ma is tart, sőt éppen korunkban a tudományos technikai kutatásnak óriási jelentősége van. A következőkben úgy tekintjük át ezt az érdekes területet, hogy bemutatjuk a legfontosabb műszerek feltalálóit, alkotóit, és pillantást vetünk a mára is. A távcső Könyvünkben sokat szólunk feltalálókról, találmányokról, ezúttal néhány szóval tisztázzuk, mi a találmány és ki a feltaláló. Feltalálni csak olyan eszközt, gépet, eljárást lehet, ami még ismeretlen. Tudományos tantételt, filozófiai eszmét nem lehet feltalálni. A tudományban felfedezések vannak. Harvey felfedezte a vérkeringést, Galilei feltalálta a távcsövet, azaz, majd elmondjuk, mi történt a messzelátóval. A találmányok története elsőbbségi vitáktól hangos. Ki találta fel ezt vagy azt, kié a dicsőség, és napjainkban melyik nemzet mondhatja saját fiának vagy lányának a feltalálót. Ez utóbbi kérdés azután a leghálátlanabb vitáknak ad tápot; a nemzeti érzés, nem utolsósorban a sovinizmus ezen a téren egyelőre alig ismer határt, még egyébként tárgyilagos kutatók is elvetik a sulykot ezen a téren. 151
