Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
Jószerencsét!
milyen áron, jobb nem beszélni róla), a konkvisztádorok „aranykora” a történelem egyik legsötétebb fejezete. Az európai ezüst ára az amerikai verseny hatására lezuhant, a már ráfizetéssel dolgozó bányák nem tudtak többé versenyezni az import ezüsttel, mely 1522 óta elárasztotta Európát. Anglia tengeri hatalmának megerősítésére hadiflottát épített, a hadihajók felszerelése tömérdek vasat kívánt. Angliában — jórészt német vállalkozásban — megindult a bányászat és vasipar kiépítése. A vaskohók egyelőre faszénnel dolgoztak. Az angol üzemek megtanulták a dróthúzást, Solingenből érkezett mesterek a rugó és pengekovácsolást tanították meg a sheffieldiekkel. A XVI. század végén az angol vasipar már saját lábán állt, a gyarmatosításhoz, a tengerek uralmáért vívott harchoz elegendő ágyút, muskétát, kardot, horgonyláncot stb. tudott gyártani. A fegyverkezés mögött a bánya- és kohóüzemek zaja hallatszott és a kohók magasba világító lángja új korszak útjára vetett fényt: a technika fejlődése előtt új fejezet nyílt. A hadsereg és haditengerészet beszerzéseinek az iparra és tudományra gyakorolt hatásáról igen érdekesen ír Razin szovjet hadtörténész, nálunk is megjelent A hadművészet története c. művének 111. kötetében. Elmondja például, hogy 1652-ben az angol kormány „azonnali szállításra” megrendelt 1500 tüzérségi löveget (ágyút), melynek súlya 2230 tonna volt, de gyártásához természetesen jóval több vasra volt szükség. Azonkívül 117 ezer tüzérségi lövedéket, legnagyobbrészt tömör vasgolyót, amihez még egyebek közt 12 ezer barrel (egy barrel 163,65 liter) puskapor és 1500 szekér járult. A szekerek készítéséhez tömérdek laposvas, a hámos és hátaslovak patkolásához szükséges lópatkók gyártásához sok rúdvas kellett, amihez még rengeteg szeg, csavar stb. is tartozott. A hadseregnek ezenkívül temérdek vászon, posztó, bőr kellett. Nyilvánvaló — mondja Razin —, új nagyolvasztókat kellett építeni, a löveggyártás fejlett olvasztó- és öntőtechnikát, fúróberendezéseket követelt. Ezekből fejlődnek majd ki a gőzhengerfúró gépek, száz évvel később. Razin kifejti még azt is, hogy a haditechnika a tudomány és technika általános fejlődésére is nagymértékben hatott, a tudós társaságok és akadémiák alakulása is — közvetve — jórészt a nagy hadseregszállításokkal függött össze. A tüzérség fejlesztése azonkívül a műszaki oktatás megindítására is nagy hatással volt, végeredményben tehát a hadfelszerelési ipar az egész ipart, kereskedelmet, tudományt megmozgatta és lendületbe hozta. A keleti népek vaskohászatáról, vasiparáról eddig aránylag kevés tanulmány jelent meg, pedig meglepően érdekes művek készültek. A török—magyar háborúk idején a törökök Esztergomnál a Dunán át hatalmas, úszó fatörzsekhez kötött vasláncot feszítettek ki, hogy ezzel nyugat felől a betörést megakadályozzák. A lánc teljes egészében ma is látható a Bécsi Arzenál tüzérségi gyűjteményében. A lánc egy-egy szeme kb. 15 kg súlyú. Metallográfiái vizsgálattal megállapították, hogy készítése során 20-szor izzították, miközben verték, hajlították, hegesztették. Anatóliai kovácsok készítették s hajón szállították Esztergomba. Hálás feladat lenne a török—magyar háborúk hadiipari erőfeszítéseinek felkutatása, bizonyos, hogy sok meglepő, érdekes munka bukkanna fel az elfelejtett századokból.
