Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
Művész mérnökök
sekhez Carrarából hozatott márványt; a carrarai bányákat ő nyitotta meg.Innét került ki a nagyszerű Mózes-szobor anyaga is. A pápai hatalom óriási alkotásának, a római Szent Péter templomnak Bramante (1444—1514) által megkezdett építkezését 1546-ban Michelangelo folytatta. A templom fó'oltára fölé Bramante hatalmas, oszlopokon nyugvó kupolát tervezett, de megépíteni már nem tudta. A templomkupolát több más építész után Michelangelo tervei alapján 1590-ben Giacomo della Porta fejezte be. A ma is meglevő eredeti, Michelangelo utasításai alapján készült modellen látható, hogy Michelangelo szándékát maradéktalanul végrehajtották. A nagy kupola azért is érdekes, mert később a mérnököket a tudományos műszaki munka egyik legérdekesebb feladata elé állította. Hogy ezt elmondhassuk, előre kell lépnünk az időben. Úgy történt a dolog, hogy az óriási kupola a századok során lassan de észrevehetően süllyedni kezdett, hajszálrepedések jelezték, a fal „dolgozik”. Félőnek látszott, hogy a süllyedésnek összeomlás lesz a vége, ezért XYI. Benedek pápa a XVIII. században több építészt és matematikust bízott meg a kupola megvizsgálásával, és javaslatokat kért a megerősítésről, biztosításról, a javításról. A szakértők egyöntetűen megállapították, hogy az alapozás süllyedt, a tartópillérek meggyengültek, mert belsejükbe lépcsőaknákat vágtak. Legveszedelmesebb jelenség az volt, hogy a kupolát tartó henger alakú dob, vagy gyűrű kitágult. Eredetileg a dobba kovácsolt vasból hajlított gyűrűt helyeztek, hogy a kupola nyomása által keltett húzóerőt felvegye, de a vasgyűrűk kitágultak. Az elmozdulásokról a tudósok grafikus elmozdulási ábrát is készítettek. Az építészek kérték, hogy a kupoladobba újabb, erősebb vasgyűrűket falazzanak be, hogy a jelentkező 1100 tonna oldalról ható nyomóerőt felvegyék. A tizennyolcadik századi elméleti és gyakorlati szakemberek felfogására jellemző, hogy szerintük, ha Michelangelo minden számítás nélkül, csupán tapasztalataira támaszkodva tervezte a kupolát, a javításhoz sem szükséges matematika. Egy újabb szakértő, Giovanni Poleni azt is észrevette, hogy az építkezéskor a vállalkozók csaltak, nem megfelelő anyagot építettek be, és ez is oka volt az elmozdulásoknak. Végül úgy oldották meg a feladatot, hogy a dobba még öt, kovácsolt acélból készült gyűrűt építettek be, és egyelőre eltekintettek a lépcsőaknák befalazásától, s új támasztópillérek építésétől. A nagy munka óta kétszáz év telt el, a kupola még mindig mozog, de állandóan „szemmel tartják”, a falba üveglapokat falaznak, az üveg a fal legkisebb mozdulásakor reped. A vatikáni obeliszk Az elmúlt korok nagy műszaki alkotásai nem minden esetben hoztak technikailag újat. Az ókortól kezdve a nagy csatornák, hidak, épületek, piramisok stb. hatalmas embertömegek megmozgatásával épültek, a tervezőmérnökök elődeiktől átvett technikát használták, akár kitűzésről, akár a munka végrehajtásáról volt szó. 121
