Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)

Művész mérnökök

1952-ben, Leonardo születésének ötszázadik évfordulóján Itáliában nagy ünnepségeket rendeztek. Vinci faluban levő szülőházát helyreállították, az olasz földön megforduló idegenek láthatták az „uomo universale”, az egyetemes ember nagyszerű, páratlan sokrétűségét. Milánóban nagy tudomány- és technikatörténeti múzeum viseli nevét. A múzeum külön osztályán mutatják be Leonardo vázlatait, technikai elgondolásait modellekben.

A reneszánsz idők egyik érdekes egyénisége Leonardo kortársa, Francesco di Giorgio Martini. Építész és haditechnikus volt. Sokszögű erődítményekkel körülvett városokat tervezett, sugárirányú utcákkal. A tüzérek abban az időben keveset tudtak a lövedékek röppályájáról. Csupán spekulációval a legnagyobb tudósok sem jutottak előbbre, kísérletezni kellett. Martini különböző kaliberű ágyúkat, különböző súlyú lövedékeket, változó súlyú lőporral, fokozatosan emelkedő csővel sütött el. A változó feltételek mellett történt lövés után más-más távolságra repültek a lövedékek. Az eredményeket táblázatba foglalta, és ezek a táblázatok a tüzérek fontos segédeszközei voltak. Általános érvényű szabályt, törvényt azonban nem tudott a derék mérnök felfedezni. Még azt sem tudták az ő korában, hogy a

119