Bertényi Iván: Kis magyar címertan - Gondolat zsebkönyvek (Budapest, 1983)

II. rész A magyarországi címerhasználat története

tekeregnek, s a pajzs felső peremén (tán sisak nélkül alkalmazott sisakdíszként) szintén szőlőlevelek látszanak (80. ábra). A szakirodalom felfigyelt arra, hogy az esztergomi és a budai pecsét címeres pajzsa az 1235 előtti királyi pecsétekével rokonítható, így nem zárható ki Kubinyi Andrásnak bizonyos pecséttani érvekkel is alátámasztott azon feltételezése, hogy mindkét városunk címere már IV. Béla királyunk trónra lépése előtt keletkezett. Minthogy azonban XIII. századi királyaink pecsétjein a vágások száma ingadozott, s időnként a század második felében is találkozunk vágásos királyi címerpajzsokkal, továbbá mert egyes források alapján feltételezhető, hogy a király családi (földesúri) hatalmát hangsúlyozó vágásos zászlót uralkodóink 1235 után is használták, teljes bizonyossággal csak azt mondhatjuk, hogy a budai és az esztergomi pecsétek XIII. századiak, s 1265-ben, illetve 1292-ben már megvoltak.

Az esztergomi és a budai címerek vágásai a városok királyhoz való tartozását és - ami ennek a velejárója volt - a király

96