Bertényi Iván: Kis magyar címertan - Gondolat zsebkönyvek (Budapest, 1983)

II. rész A magyarországi címerhasználat története

részéről várható védelmet hansúlyozták. Lehet, hogy Árpádkori előzményekre megy vissza Tata pajzsának a vágásos mezője és kettős keresztje is. De Tata 1490-ből ismert pecsétjének a pajzsán ott láthatjuk az Anjou-liliomokat is. Minthogy pedig az Anjouk az Árpádok címerábráival egyesítve használták családi címerüket, valószínű, hogy Tata címere is Anjou-kori. Ennek ellenére sem zárható ki annak a lehetősége, hogy a régi, az Árpádokra utaló címert bővítették a XIV. században. Nyilván a királyhoz való tartozásra utalnak azok az Anjou-kori városcímerek is, amelyekben az uralkodócsalád akkori címerére emlékeztető motívumok szerepelnek. Első városi armálisunkban, Kassa 1369. évi címeres levelében Lajos király meg is mondja, hogy saját királyi címeréből adta a pajzsfőben szereplő három liliomot és alatta a vörössel és ezüsttel hétszer vágott pajzsot.

Városaink azonban már a korai időszakban sem elégedtek meg csupán a királyi címerből merített elemek pajzsra emelésével. Mint Kubinyi András kutatásaiból tudjuk, Buda kettős pecsétjének a vára már a város XIII. század végén használatba vett kisebb pecsétjére került. Érdekes, hogy - feltehetően hely hiányában - a kettős nagypecséten ábrázolt háromtornyú várnak csak a két szélső tornyát vették át. (81. ábra.). Amint egy korabeli, kőbe vésett címerábrázolás mutatja, a XVI. század elején a várat egy vágott címerpajzs felső mezejébe helyezték, s a sávozat a pajzs alsó mezejébe került (82. ábra). Budáéhoz hasonlóan később a vágott mezővel azonos pajzsba került

97