Bertényi Iván: Kis magyar címertan - Gondolat zsebkönyvek (Budapest, 1983)

II. rész A magyarországi címerhasználat története

vészi kívánalmainak megfelelően, arányosan meghosszabbí­tották, a vízszintes szárral párhuzamos feliratot helyeztek rá, amelyet szintén meghosszabbítva, kettős keresztet kaptak. A Kálvária-képek hatására Teophil (829-842) óta az országal­ma keresztje és az ugyancsak uralkodói jelvényként használt hosszú nyelű kereszt is kettős keresztté alakult. De Bizáncban sem az egyes, sem a kettős keresztet nem helyezték pajzsra ál­landó jelleggel, azaz nem fejlődött címerré. A magyar királyi hatalom jelvénye a XI. századtól a nyélre tűzött kereszt volt. Itáliában és általában Nyugat-Európában az egyszerű keresztet használták. A magyar királyok is ezt vet­ték át; a XI. században készült koronázási palástra pedig rá is hímezték. Egyes kutatóink megpróbálták ugyan a kettős ke­reszt mint királyi jelvény használatát a XI. századig visszavetí­teni, azzal az indoklással, hogy államalapító István királyunk pénzein a középen látható egyszerű kereszt és a körirat kezde­tét jelző, föléje került, ugyancsak egyszerű kereszt együttesen kettős keresztet alkot. Okfejtésük azonban távolról sem meg­győző, hiszen egyértelműen csupán két, eltérő funkciójú egyes kereszt egymás alá, illetve fölé helyezéséről van szó. Kettős keresztet véltek felfedezni a Nyitraivánkán a XIX. században talált, 1042-1050 közti időre datálható, ún. Monomachos ko­rona egyik aranylapocskájának a pajzsszerű ábrázolásában is. Nem vették azonban figyelembe, hogy e zománctáblácska biz­tosan nem készült Magyarországon. Középkori lengyel forrá­sok szerint a görög császár Szent István királyunknak keresz­tet adományozott, amelybe Krisztus keresztjének egy darab­káját foglalták. A kereszt István fiának, Imre hercegnek az adományából azután állítólag a lysagorai bencés monostorba került. Mindezek alapján biztosra vehető, hogy a keresztábrá­zolás a XI. századtól kezdve jól ismert volt hazánkban, de a kettős kereszt királyi jelvényként való alkalmazása nem bizo­nyítható. Ez utóbbi Magyarországon III. Béla király (1172-1196) pénzein fordul elő, kezdetben még pajzs nélkül, majd 1190 táján vert pénzein pajzsba foglalva látható, lebegő helyzetben. Ekkor azonban még nem öröklődött tovább, illet­ve megszakítás nélküli tartós használata nem bizonyítható. Béla idősebbik fia, Imre (1196-1204) más - ugyancsak pajzsra helyezett - jelvénnyel kísérletezik, de fiatalabbik fia, II. And­rás király (1205-1235) - bár pecsétjein bátyja jelvényeit köve­ti - ismét szerepelteti a kettős keresztes címerpajzsot egyes 67

Next

/
Thumbnails
Contents